A Szegedi Kis István Református Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium már évek óta részt vesz a Határtalanul programban. Sok 7. osztályos diák jutott el Erdélybe, hogy az ott élő magyarság történelméről, életkörülményeiről személyes tapasztalat útján szerezzenek ismereteket, hogy baráti kapcsolatokat építsenek ki kortárs fiatalokkal.
Az idén nevelőtestületünk is csatlakozott a Határtalanul programhoz. Az intézményünk pályázatot nyújtott be a Kárpátaljai szolidaritási programra. Az utazás a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülését, a határon átnyúló kapcsolatépítést, segítségnyújtást kívánja elősegíteni.
Iskolánk a határhoz közel található halábori óvodával vette fel a kapcsolatot. A kistelepülés magyar óvodája részére 400.000 Ft gyűlt össze, amelyből elektromos zongorát, laptopot, nyomtatót és játékokat vásároltak.
A személyes találkozóra október 21-én került sor. A 40 fős küldöttség egy nappal előtte már megérkezett Kárpátaljára. A korai indulás ellenére a határt délután lépte át a csoport. A tervezett program a beregszászi múzeumlátogatással kezdődött, majd Szent István szobrának megkoszorúzása után városnézés következett. Sötétedéskor érkeztünk Mezőváriba, ahol a szállások elfoglalása után a helyi művelődési házba invitáltak bennünket. Kulturális estet szerveztek részünkre a helyi hagyományőrzők bevonásával.
Másnap Haláborra vezetett utunk, ahol már nagyon vártak bennünket az óvoda dolgozói, az ovisok és szüleik. Szinte zavarba ejtő volt a hálájuk, amiért intézményükre esett az iskolánk választása. Műsorral kedveskedtek, majd a kis ovisok önfeledten vették birtokba a kapott játékokat. Míg a gyerekeket önkéntesek szórakoztatták, vendéglátóink elhalmoztak minket is mindennel, ami szem-szájnak ingere. Közben ismerkedtünk, beszélgettünk. Közös faültetésre is sor került. Nagy élményt jelentett mindenkinek ez a délelőtt. A nap további részét Munkácson, majd Beregszentmiklóson töltöttük. A Rákóczi – kastélyhoz sötétedéskor érkeztünk. A fáklyás tárlatvezetés maradandó élményt nyújtott.
A harmadik napon is számtalan élménnyel gazdagodtunk. Alsókalocsán a skanzen, az Árpád-vonal tan útja a Talabor folyó felett, majd a Szinevéri-tó (Kárpátalja egyik legcsodálatosabb természeti látnivalója, egyben legmagasabban fekvő tengerszeme) jelentett feltöltődést.
Az utolsó napra maradt a Vereckei-hágó, a Honfoglalás-emlékmű felkeresése. A Himnusz eléneklésével és az elhelyezett koszorúnkkal emlékeztünk őseinkre.
"Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát"
Meggyőződésem, hogy a segítségnyújtás örömérzésén túl ezek a nem mindennapi élmények nemcsak a magyarságtudatot mélyítik, hanem az emberi kapcsolatokat, a közösség fejlődését, összekovácsolódását is elősegítik. Köszönjük a lehetőséget!
Fotó:Domokos Julianna
