Lassan elmúlik az adventi vásárok hetek óta tartó zsivaja, elhallgatnak a bevásárló központok karácsonyi zenétől hangos terei, és Szentestére még a tömegközlekedés is leáll a nagyvárosokban. Igazi mély csend telepedik ránk, hogy valamit végre meghalljunk, felfogjunk, megértsünk: újra itt van Karácsony szent ünnepe, amire nem az ünnepeltnek, Jézus Krisztusnak, nem is az Őt elküldő Atya Istennek, hanem elsősorban nekünk van szükségünk. Nekünk, embereknek, hogy zajos, rohanó, egymást sokszor semmibe vevő világunkban végre meghalljuk, felfogjuk, megértsük: Karácsonykor valami nagy-nagy dolog történt: összeért az Ég a Földdel, a Menny világa az emberi világgal, hogy a testté lett Ige, Jézus Krisztus elküldésével a szeretet Istene megnyissa a Hozzá vezető utat a mindenkori ember számára.
S ahogyan az első karácsonykor elindultak Betlehembe a pásztorok, majd a napkeleti bölcsek, hogy hódoljanak a megszületett Szabadító előtt, ugyanúgy lehet ma is elindulni Felé, kifejezni iránta való tiszteletünket, köszönetünket. Karácsony éppen ezt az elindulást jelenti, jelentheti számunkra is.
Halljuk meg, fogjuk fel, értsük meg, amit az első karácsonykor felhangzó angyali szózat a betlehemi pásztoroknak kijelentett: "Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus…" (Lukács ev. 2,11.)
Szívemből kívánom, hogy szívünkig érjen a karácsonyi evangélium, hogy ezáltal valóban áldott Karácsonyunk és békés, boldog új esztendőnk lehessen!
Katona Gyula lelkipásztor
(X) Reklám