Az ünnep fontos az ember életében. Az emberi életnek is van saját ritmusa, hiszen felkelünk, lefekszünk, dolgozunk, pihenünk, hajtunk és ünneplünk. Isten, a szerető teremtőnk gondoskodik a megállás és a pihenés alkalmairól. A Szentírásban azt látjuk, hogy Izrael életében Isten számos ünnepet elhelyezett. A legfontosabb a sabbat volt, amelyet hétről hétre megültek. A testnek és a léleknek is szüksége van arra, hogy kilépjünk a hétköznapi mókuskerékből. Már a teremtés történetében azt olvassuk, hogy Isten a világító testeket helyezte az égre, hogy jelezzék többek között az ünnepeket. A negyedik parancsolat felhívja a figyelmüket arra, hogy szükséges a pihenés és az Isten előtti megállás. Egyházi ünnepeink az üdvtörténet vagy az egyháztörténet egy-egy fontos állomására emlékeztetnek, és azt idézik fel, hogy Isten a teremtőnk, gondviselőnk és megváltónk. Az ünnep évről évre emlékezés, de egyúttal lehetőség arra, hogy itt és most személyes üzenetet kapjunk tőle. Isten ezen az adventen is ünnepelni hív: kilépni a munkából és megtapasztalni azt, hogy van más dimenziója is az életnek. Az ünnep találkozás: bekapcsolódunk előttünk járt nemzedékek életében és örömére, de összekapcsolódunk azokkal a százmilliókkal is, akik előttünk jártak. Összekapcsol bennünket Istennel is.
A karácsony évről évre ugyanazt üzeni: Immanuel – velünk az Isten. A folyton velünk levő Isten áldását ígéri nekünk és utódainknak. Krisztusban eljött hozzánk és átélte mindazt, amit az ember. Olyan Istenünk van, aki együtt tud érezni velünk.
Minden kedves olvasónknak áldott ünnepet kívánok családommal együtt!
Mucsi András
Fotó: Gazsó János
