1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésére emlékezve a Forradalmi Emlékműnél mintegy 300 fős közönség gyűlt össze. Az alpolgármester beszédének központi gondolata a magyarság és a hazaszeretet volt.

- 1848. március 15-e, az akkor élt forradalmárok is felteszik nekünk a kérdést: szeretjük-e hazánkat? Kérdeznek minket a nemzeti létünkről, sorsunkról, a jövőről, a megmaradásról és annak titkáról. Akarunk-e magyar életet? Akarunk-e jövendőt abban a bizonytalan masszában és szellemi-lelki káoszban, amely bennünket, magyar nemzeti közösséget körülvesz? Szeretjük-e így tájainkat, vidékeinket? Szeretjük-e hazánk népeit, magyar nemzettestvéreinket? De mielőtt bárki könnyedén rámondaná az igent, gondoljon szűkebb hazánkra, Békés városára is. Szeretjük-e így városunkat, otthonunkat, Békést? (…) Úgy gondolom, hogy a hazaszeretet elsősorban nem érzelgősség, nem szavak és érzések, hanem felelősségérzet, jövőféltés, jövőépítés. Nem kenetteljes pátosz, nem megélhetési, nem nyerészkedési kategória, hanem építő, tevékeny, munkálkodó akarat, nehéz döntések, egymásba kapaszkodás és bizalom – fogalmazta meg gondolatait Kálmán Tibor, majd így zárta szavait: "Haza ott van, ahol sok-sok emberöltő óta ugyanazon a nyelven szólítjuk meg egymást. Ahol magyarul meséljük a mesét, magyarul éljük a mindennapot, magyarul, makacsul ragaszkodunk a tájhoz. Ezt a hazát nem lehet lecserélni, kiosztani, elárulni vagy félbevágni, hiába is rajzolják át akárhányszor a határokat. Szeretnünk kell magyar hazánkat, és tennünk kell érte, hogy mindannyiunknak, minden magyar embernek biztonságos és erős otthona legyen Európában."

A beszédet követően a Békéscsabai Jókai Színház művészei: Nagy Erika, Szőke Pál és Tomanek Gábor adott ünnepi műsort, végül közintézmények, politikai és civil szervezetek képviselői helyezték az emlékezés koszorúit az emlékműnél. Most először koszorúztak a városvédők és a városlakók Petőfi Sándor tavaly ősszel átadott mellszobránál az Erzsébet-ligetben.