Lectio:118 zsoltár
Textus: Mk 11,1-11
Kedves Testvérek! Szeretett gyülekezet!
Be kell vallanunk, hogy mindnyájunknak vannak elvárásai. A családunkkal, házastársunkkal, a barátainkkal, a munkahelyünkkel szemben, sőt még Istennel szemben is támasztunk elvárásokat. De ezek az elvárások természetes részét képezik az életünknek. Ez rendben is van egészen addig, amíg nem lesznek irracionálisak, amíg nem lesznek ellentmondásosak.
Virágvasárnap is tele van elvárásokkal. Elvárásai vannak a népnek, a tanítványoknak, de ezek az elvárások nem simulnak bele Isten üdvtervébe, legalább is nem úgy, ahogyan azt a nép akarja. Az Ószövetségi próféciák sorra teljesülnek be Jézussal kapcsolatban. De az elvárások és Isten üdvterve ellenmondásba kerül. Fehér ló helyett szamárcsikón érkezik a királyok királya. A király viszont nem az, akit vártak, és nem azért jön amiért várják. Mi volt a nép elvárása? Izráel minden részéről érkeznek emberek az ünnepre és tudták, hogy milyen csodák történtek ott, ahol Jézus járt. Az emberek tudták és megtapasztalták a csodálatos kenyér szaporítást, amikor több mint ötezer, ember lakott jól. Elvárás lehetett, hogy megszünteti az éhezést. Eltörli a betegségeket, hiszen megannyi gyógyítást és megtisztulást láthattak már tőle. Jézus pedig most Jeruzsálembe készül bevonulni. De a felolvasott igéből tudjuk, hogy Betániából érkezik, János evangéliuma pedig beszámol arról, hogy ott támasztotta fel Lázárt. Jézus képes a csodákra, hiszen képes embereket is visszahozni a halálból. Mindezeken túl, volt még egy elvárás, helyre kell állítani Dávid trónját. Ez azt jelenti, hogy a bevonulás után végre felszabadítja a római elnyomás alól az országot. Az őt körülvevő emberek a jeruzsálemi bevonulásra így tekintettetek. De Istennek más volt a terve. Virágvasárnap egy ellentmondásos ünnep. Az ember nyilván azt akarja, ami neki a legjobb. De a virágvasárnapi sokaság fejében képzavar volt. A kérdés az, kit kellett volna lásson Jézusban a nép?
Luther Márton reformátorról azt tartják, hogy a virágvasárnapi prédikációit mindig azzal kezdte, hogy felolvasta azt az igét: Íme királyod jön hozzád… (Zak 9,9) és hozzátette azt a kérdést, hogy a te királyod-e ez a Király? Ez a kérdés ma is aktuális. Vizsgáljuk meg hát a felolvasott ige alapján ki az, aki bevonult Jeruzsálembe.
Jézus Krisztus Jeruzsálem felé közeledve az Olajfák hegyénél felkészül a bevonulásra. Az előkészülethez hozzátartozik, hogy két tanítvány feladatot kap, ami által ők maguk is fontos elemeivé válnak a bevonulási történetnek. A feladat igencsak meglepő, a mesternek egy szamárcsikóra van szüksége és a közeli faluból kell elhozniuk. De Jézus minden eshetőségre felkészíti a tanítványokat. A tanítványok pedig nem kérdeznek vissza, nem ellenkeznek, nem kételkednek, hanem elindulnak Jézus parancsára. Az Ószövetség próféciája csak így teljesedhet be "alázatos királyként, szamárháton, igavonó állat csikóján ülve" érkezik a messiás. A két tanítvány a felkészítés ellenére is elbizonytalanodhatott, nem kérdeztek vissza, de a kérdés megfogalmazódhatott bennük: vajon mindent úgy találunk, ahogyan Jézus mondta? Ami pedig csodálatos, hogy a válasz igen. Minden pontosan úgy történt, ahogyan annak történni kellett. Jézus messiásként készítette fel erre a feladatra tanítványait. A küldetés pedig sikerrel zárult. Ezen a ponton a sikeres küldetést látva és a Jézussal töltött idő után, talán felmerülhetett bennük is egyfajta elvárás a bevonulással kapcsolatban. De ekkor még nem tudták, mi vár rájuk valójában Jeruzsálemben. Minden mesébe illően jól alakult, szamárcsikó hátán érkezik Jézus, a tömeg körül veszi őt. Sokan levetik a tanítványokkal együtt a felsőruhájukat és a földre terítik, mások pedig ágakat tesznek az útra. Az ünnepre érkezők királyként üdvözölték őt, de nem voltak tudatában annak, hogy ki Ő. Sokan talán csak sodródtak az ünnepi tömeggel.
A messiás el kellett volna hozza az emberek által várt jólétet. A bevonulás a nép minden gondjából való kivonulást kellett volna jelentse. De nem így történt. Jó lett volna, ha ez a köszöntés őszinte meggyőződésből jövő reakció, de nem volt az. Jézus nagyon jól ismerte az embereket, ezért pont ide illik az, amit Jézus egy korábbi alkalommal idéz az Ószövetségből: "ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem" Ez tökéletesen leírja azt, hogy miért ellentmondásba ütköző ez az ünnep. Az igazi messiás ült akkor a szamáron, de ennek ellenére az elvárások által felépített messiásnak szólt a hozsánna! Kedves Testvérek, mi milyen elvárásokkal vagyunk ma itt? Mit várunk az életünkbe bevonuló Krisztustól?
Mert a valóság az, hogy Jézus érted és értem vonult be Jeruzsálembe, oda, ahol tudta, hogy megfogják ölni. Az értünk szenvedő Krisztus a mi életünkbe akkor vonult be, amikor legyőzte a bűnt és a halált, jelenléte pedig folyamatos. Mindnyájunknak ad feladatot. Egy küldetést, amelyet ugyan úgy kapunk meg, mint a szamárcsikóért elküldött tanítványok. Mert nem csak megkapjuk a parancsot, hanem végig velünk van és felkészít arra, hogy teljesíteni tudjuk.
A kérdés: mi tudjuk-e úgy fogadni Jézus parancsát mint, ahogyan a tanítványok fogadták? Mindenki különféle feladatot kap, olyan feladatot, amellyel nem csak Jézust de azt a közösséget is szolgálja, amely körül veszi őt. Ez a közösség lehet egy családi, osztály, baráti, munkahelyi, vagy akár gyülekezeti közösség is. Mindannyian tartozunk egy közösséghez, amelyben szolgálnunk kell. Ezekben a közösségekben nem csak az öröm napjaiban kell aktívan részt venni. Mert van olyan, hogy a dolgok rosszul mennek. De akkor a mi feladatunk az, hogy ami rosszul megy, azt javítsuk meg. A bajban pedig sohasem vagyunk egyedül, a kilátástalanság, a kétkedés, a bizonytalanság ugyan úgy jelen van az életünkben, mint az elvárások. De a mi megváltónk nem hagyja, hogy ezek megfojtsanak minket és a közösségeinket. Persze ehhez szükséges a felismerés, hogy egyedül nem megy, mert nem vagyunk tökéletesek és nem vagyunk mindent tudóak, pont ezért fontos a közösség megtartó ereje. A szentlélek a gyengeségeink felismerése után megmutatja az erősségeinket. A mi erőnk pedig Krisztusban van. "Elég neked az én kegyelmem mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." A nehézségeink elől nem menekülhetünk el úgy, ahogy a tanítványok Jézus elfogatásakor. Emlékezniük kellett volna arra, hogy ne féljenek, mert Jézus minden eshetőségre már korábban felkészítette őket.
Egy bányász brigádban öten voltak: három tapasztalt és kettő fiatal. Történt egyszer, hogy valamilyen rengés rázta meg a tárnát. A támasztófák közül hullani kezdett a törmelék. A kijárat felől furcsa hangok szűrődtek befele. Ekkor az egyik bányász felkiáltott: Omlás! A két fiatal rohanni kezdett kijárat felé. A három öreg miután hiába kiáltoztak, hogy jöjjenek vissza a fiatalok, a tárna mélye felé futottak, be a hegy gyomrába, egy megerősített mellék aknába. később kiderült az omlás kisebb volt csak, de a két fiatal pont alá futott így meghaltak. A három befelé menekülő öreget pedig 48 órán belül kiásták.
Aki kifelé menekül az élet nehézségei elől az sokszor az életből menekül ki.
Krisztust útján járni nem egyszerű, de gondoljunk csak bele: Jézus tudta mi vár rá Jeruzsálemben, megtehette volna, hogy nem vonul be, nem áldozza fel magát a Golgotán, de megtette érted és értem. Értünk vonult be Jeruzsálembe
Kedves testvérek! Nem szabad hagyni, hogy virágvasárnap megmaradjon a félreértések és az ellenmondások ünnepének. Virágvasárnap előre mutat a nagyhétre és húsvétra, amely sokkal nagyobb dicsőségben fénylik, mint a jeruzsálemi bevonulása. Mi már jól tudjuk, hogy Krisztus legyőzte a halált és a bűn rabságából szabadította fel az embert. Ez a tett sokkal nagyobb és sokkal csodálatosabb, mint amelyet az ember várhatott Istentől.
Virágvasárnap mindenkori üzenete az, hogy Jézus Krisztus mindenki életében jelen akar lenni elvárásoktól és fogadtatásoktól függetlenül. Rajtunk múlik, hogy mi ezt elfogadjuk-e, ha igen, akkor megmaradunk-e mi is benne. Mert a kérdés végigkíséri életünket. Merre tart az életünk? Jézus követéséből kifelé vagy töretlenül haladunk befelé a Jézus követésébe, Isten terve szerint? A közösségeinkből kifelé vagy befelé haladunk? Ne feledjük. feladatunk gyülekezeti, családi, iskolai, munkahelyi közösségeink megtartása. A szolgálattól menekülünk vagy elé megyünk? Az Úrtól kapott erővel szolgáljuk Őt és környezetünket! A mi életünk befelé kell, hogy vezessen az Atya felé, aki megbecsüli azt, aki őt szolgálja. Szolgáljuk tehát testvéreim szeretettel és alázattal. Legyen a minta a mi Urunk Jézus Krisztus, aki ezt mondta: "Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért" Ezt meg is cselekedte. Örök életet szerzett neked is és nekem is, fogadjuk hát el ezt az áldozatot.
Az élő Isten áldja meg törekvéseinket, szolgálatainkat és elhatározásainkat. Adjon erőt az, aki megígérte, hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Ámen!
