A kiállítás körüljárja a Békés és környékére egykor olyannyira jellemző fűzvessző termesztését, fajtáit, a kaskötés és kosárfonás történetét, helyi szervezeti formáit és nagy alakjait. A kiállítóteremben egy műhelyrészletet is berendeztek szerszámokkal, mintadarabokkal. A Szojka Petronella néprajzos muzeológus által rendezett tárlat bemutatja az 1894-1927 között létezett békési kosárfonó iskola történetét, tárgyi emlékeit, továbbá a Békési Kosáripari Vállalat (ahogy a köznyelv máig nevezi: Kosárgyár) történetét és legszebb termékeit, köztük a fonott bútorokat, melyek egykor nemzetközileg is keresettek voltak.

A "Bújj, bújj zöld ág…" című, 2020 áprilisáig megtekinthető kiállítást dr. Pap István, a Békés Megye Népművészetéért Alapítvány elnöke nyitotta meg, aki arra emlékeztetett, hogy a békési vesszőfonás 2018-ban felvételt nyert a Békés Megye Értékei közé. Hajdan minden, vizek mentén élő parasztember ismerte a kaskötést, és hántolatlan vesszőből számos háztartásban használatos tárgyat készített, aztán a (hántolt vesszőt alkalmazó) kosárfonás önálló szakmává vált.

A tárlatmegnyitón nagy számban jelentek meg a Békésről elszármazott és ilyenkor hazalátogató idősebbek, akiknek hagyományosan Csurka László Jászai Mari-díjas színművész mondott el egy költeményt.

Fotók: Gazsó János.