December elején utaztam Olaszország déli részére, és terv szerint márciusig maradtam volna. A második járat, amit az elsőhöz hasonlóan törölni kényszerült a légitársaság, éppen hétfőn, nemzeti ünnepünk után egy nappal szállt volna fel. Sajnos maradni kényszerültem, de nagy szerencsém van, mert van hol megszállnom, nem úgy, mint sok hazai turistának, akik az intelmek ellenére utaztak ide, és végül kényszerből, nagy nehézségek árán tudtak csak hazajutni.
Calabriában, azon belül Lamezia Terme városában töltöm az időm, ahol éppen tegnap hallottam, hogy regisztrálták az első fertőzöttet. Ennek ellenére a helyzet az országnak ezen a részén meg sem közelíti azt, ami északon zajlik. A kijárási tilalom persze itt is érvényes, azaz, csak élelmiszerboltba, gyógyszertárba, illetve dolgozni lehet menni, már azoknak, akiknek a munkahelye még nem zárt be. Családonként csak egy ember hagyja el a lakást, a boltok előtt a vásárlók sorban állnak a bevásárlókocsival, és korlátozva van, egyszerre mennyien lehetnek az üzletben. Kötelező tartani az 1-2 méter távolságot, abban az esetben is, ha valaki lemegy az utcára a kutyájával és szembesétál vele valaki. A tévében minden reklámszünetben bejátsszák a vírus miatti felhívást: egyebek mellett emlékeztetik az embereket, hogy maradjanak otthon, és figyelmeztetnek a gyakori kézmosás fontosságára.
Sajnos a fertőzöttek száma Calabriában is napról napra nő. A legjobb, amit tehetünk, hogy nem mozdulunk ki a lakásból, aki pedig boltba megy, az nagyon elővigyázatos, maszkot és gumikesztyűt vesz fel. Alig látni embereket az utcán, a boltoknál mindenki türelmesen vár a sorára. Tudtommal már nem fosztják ki az üzleteket, azt néhány hete 1-2 nap alatt letudta, aki akarta. Én múlt kedd óta nem voltam kinn. A karantén múlt heti bevezetése óta többször tartottak flashmobot, pár napja például az erkélyekről és lakásuk ablakából integettek egymásnak az emberek a telefonjuk fényével, előre meghirdetett időpontban. Mára (kedd) közös éneklést terveznek. A vírus mellett egyébként földrengések is „színesítik” az olaszok mindennapjait, tegnap hajnalban például háromszor éreztünk erősebb földmozgást Lameziában. Ma délelőtt a tévéből tudtuk meg, hogy összesen 23 rázta meg a környéket. Mégis a vírus az, ami miatt néha olyan érzésünk van, mintha egy katasztrófafilmbe csöppentünk volna, mert annyira szokatlanok a körülmények. Pedig hol van ez például egy háborús helyzethez képest, amikor az emberek még a saját otthonukban sem érezhetik biztonságban magukat. Nekünk ilyen szempontból nagy szerencsénk van.
Éppen ezért, az otthoniaknak azt üzenem, vegyék komolyan a helyzetet, ne úgy álljanak hozzá, hogy „ez velem úgysem történhet meg”. Nagyon vigyázzanak magukra és egymásra: kiemelten figyeljenek a higiéniai szabályokra, kerüljék el a nagyobb tömegeket, és ne utazzanak se Budapestre, se máshova, ha nem muszáj. Tényleg az a legjobb, ha most otthon töltjük az időnket, és ezzel hozzájárulunk a vírus megfékezéséhez. Ne feledje el senki, hogy van, aki elkapja, és hordozóvá válik mindenféle tünet nélkül, megfertőzve olyanokat, akik koruk vagy gyenge immunrendszerük miatt védtelenek.
Még egy dolog: Ígérem, hogy nem kockáztatok, Békésre csak akkor megyek, ha teljesen biztonságos lesz!
