Így gondolják ezt a pogányok, a zsidók és a bűnösök is, így gondolja mindenki. A keresztények viszont hiszik, hogy Jézus feltámadt a halálból. Ez a lényeges különbség! Ők hisznek Jézus feltámadásában is!”
„Mivel Jézus feltámadt a halálból, ezért örök életünk szempontjából létfontosságú az ő személye, a benne való hit és a hozzá való tartozás. Ő keresztény hitünk és életünk középpontja. Az ő feltámadásának köszönhetően tudjuk, hogy a halál nem értelmetlen. Mindannyian, akik keresztények vagyunk, és hiszünk a feltámadás-ban, azt a küldetést kapjuk, hogy a feltámadás örömhírét hirdessük.”
Ezt a pár sort Horváth István Sándortól idéztem. Most minden támaszra szükségünk van, hisz csak menetelünk előre az időben, fegyelmünk lazulóban, a szép idő csalogat és szeretteink, barátaink is nagyon hiányoznak már. És még nagyon messze, ködbe vesző a vége. Ha ebben az iramban haladunk, és nem robban be a járvány, akkor sok van még a csúcsig, majd onnan még le. A reményünk, hogy bírja mindezt az egészségügy, a magyar gazdaság, az „öregjeink” és bírjuk mi is. A nagy reménység azonban az ellenszer gyors felfedezése. Ám józan eszünk tudja, hogy ez akár másfél év is lehet.
Mindezek tények. Nem jók, nem szépek, de valósak.
Ám a felismert ellenség már félig legyőzött ellenség, mondják. Így legyen.
Most azonban ne csak előre nézzünk, hanem felfele is: Uram, te tudod, miért történik ez velünk és azt is meddig tart, és mit kell nekünk tenni a változáshoz. Világosítsd meg elménk, tedd szabaddá lelkünk és adj erőt a helyes cselekvéshez.
Most, hogy Szent fiad értünk való kereszthaláláról és dicső feltámadásáról emlékezünk, add, hogy idei furcsa, otthoni ünnepünk az utolsó ilyen legyen. Mert Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott.
