Figyelmet azoktól, akik számára fontos az emlékezés.  Akiknek igazán fontos, azok kevésbé jeles évfordulókat is számon tartják.

A nagyvilág túlnyomó részének településünk nem bír jelentőséggel, sőt ismerjük be őszintén: semmit sem jelent számukra. Az talán még kevésbé hagyott nyomot a nagy világatlaszban, hogy a kis országunk “viharos”  keleti sarkában megbúvó nagyközség 47 éve méltóvá vált a városi rang viselésére. Akkor 1973. április 15-ét írtunk... 

Ha mindenáron kerek számokat próbálunk keresni talán az idei év dupla 20-as számát említhetnénk. Sajnos  nem ennek apropóján fogunk emlékezni erre az évfordulóra. Városunk megszokott életét a földjébe, lakóhelyünkébe, a szülőföldünkbe mélyedt kerékvágásból talán semmilyen esemény nem billentette még ki ennyire, mint a most terjedő járvány, az e kapcsán kialakult vészhelyzet, és a megelőzés érdekében hozott intézkedések, a mindezek okozta szociális és gazdasági nehézségek.

Fiatal városunk viszonylag igen hamar, nem is egy alkalommal szembesült kemény nehézséggel. Akkor főként csak a településünk területét és környékét sújtotta természeti katasztrófa, elemi kár. Talán ezért is kapott, kaphatott nagyobb figyelmet megyei és országos szinten az 1978-as földrengés, és a két évre rá követő árvíz. Akkor 1980-at írtunk. Negyven évig aztán szerencsére elkerültek minket a nagyobb megpróbáltatások.

A mostani ”helyzet” globális. Mindenki számára a saját problémája, települése, országa gondja, nehézsége az elsődleges, csak ezt követi a másokkal való törődés, gondoskodás.

Helyi évfordulónkhoz természetesen sok hagyomány, rendezvény kapcsolódott, és ez továbbra is - reményeink szerint már a jövő évtől - így lesz. Az ünnepi testületi ülés, a városunkért végzett munkáért megítélt kitüntetések, a díjazottaknak is szóló műsor adta meg a keretet annak, hogy ez a nap, a mi ünnepünk, lokálpatriotizmusunk kézzelfogható megnyilvánulása lehessen.

Sajnos az idén lemondani kényszerülünk erről az eseményről az érvényben lévő korlátozó intézkedések miatt. Ez azonban nem szabhat gátat a megemlékezésnek, gondolkodásnak.

Készítsünk számvetést, szakítsunk időt arra, hogy a mindennapi életünknek helyt adó településünk életéről, a közösségében betöltött szerepünkről számot adjunk.

Ha megnyugtató választ találunk arra, hogy mit tettünk településünkért, önmagunkért, tiszta szívvel tehetjük fel a kérdést, hogy mit tesz értünk Békés városa. Sokszor talán nem is látjuk, ami a szemünk előtt hever: a sok apró egyéni válasz automatikus megoldás a nagynak gondolt kérdésre.

A jövő nehezen megjósolható. Jelenleg még későbbre tartogatja a válaszát arra a kérdésre, hogy a régi kerékvágásba zökkenünk-e vissza, vagy új utak megismerése a sorsunk. Szinte felfoghatatlan, de már 6-7 ezer évre lakott volt ez a hely. A képzeletünkben íródó nagy könyv hátralévő üres lapjainknak  megtöltése a mi feladatunk is. Soraink a jövőnek szólnak, de jelenünkről,jelenünkért íródnak. Legyenek ezek időtálló, tintával feljegyzett mondatok, gondolatok az örökkévalóságnak.

A díjak kiosztásának elmaradása nem jelenti azt, hogy az elmúlt évben nem lettek volna arra méltó emberek, szervezetek. A kötelező választás súlyának, kényszerének hiánya talán most egy kicsit könnyebb helyzetet is teremt. A felterjesztést benyújtók mind azt érezhetik, hogy jelöltjeik egyformán méltóak az elismerésre. Sőt mindenki erőfeszítése a közösségünket erősítve feltétel nélküli elismerést érdemel.

A békési ember “szikársága”, elszántsága közismert. A túlélt, legyőzött nehézségek  fényében azt kell hinnünk, sőt tudnunk kell, a jelenünk alapozta jövőnk Békés város jövője közös. Békés értünk van, Mi Békésért vagyunk!

Békés, 2020.04.15.

Tisztelettel:

            Polgár Zoltán

            alpolgármester