| E-mail: info@bekesmatrix.hu | Telefon: 06/20/935-16-83 | Facebook.com/bekesmatrix

Egymás munkáját támogatjuk, segítjük



Forrás: MPE OCM Reményhír MisszióMegjelent: 2020 Szeptember 14. ( Hétfő ) 16:23
Interjúsorozat a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió vezetőivel – 6. rész. Nemrég indult interjúsorozatunkban szervezetünk intézményvezetőit, igazgatóit kívánjuk bemutatni, melynek fő célja, hogy a szervezeten túl az MPE OCM mögött álló embereket is megismerhessék az olvasók.

Mai beszélgetőpartnerem Kiss Szilvia, az MPE OCM Segítő Szolgálatának intézményvezető helyettese.

Mesélj kérlek magadról! Hol nőttél fel, milyen gyermekkorod volt? Jelenleg hol laksz?

Tősgyökeres békés megyei vagyok. A megyét csak tanulmányaim idejére hagytam el. Orosházán születtem és 18 éves koromig ott is éltem édesanyámmal és bátyámmal. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Jó tanuló és jó sportoló voltam, melyhez nem csak tehetség, hanem szorgalom és kitartás is párosult. 6 éves koromtól vált életem szerves részévé a sport. Ekkor felvételt nyertem az orosházi OMTK asztalitenisz szakosztályába, és innentől elindult a sportkarrierem. Az évek során egyre magasabb szintre jutottam, mígnem a szakosztály női NB I-es csapatának oszlopos tagja lettem. Napjaimat a tanulás mellett a napi két edzés, a hétvégi versenyeken való részvétel töltötte ki. Szerencsésnek érzem magam, hogy édesanyám mindenben támogatott, mellettem állt, és egy biztonságos, szeretetteljes családi légkört teremtett meg számomra. Boldog gyermekkorom volt, szívesen emlékszem vissza rá. Családommal 1998-ban Békéscsabára költöztem, jelenleg is itt élek.

Szabadidődet mivel szereted eltölteni?

A sport szeretete az életem szerves része maradt, ezért szabadidőmben amatőr szinten továbbra is szívesen sportolok, legyen az asztalitenisz, aerobik vagy gyaloglás. Kedvelem a jó mozifilmeket, könnyűzenei koncerteket, és szívesen olvasok izgalmas krimiket.

Úgy tudom nem szociális pályán kezdted felsőfokú tanulmányaidat. Mesélnél arról, hova is jelentkeztél, és hogy kötöttél ki végül mégis a szociális pályán?

Igen, ezt jól tudod. Az érettségi után a Debreceni Agrártudományi Egyetem általános agrármérnök szakára nyertem felvételt, ott kezdtem meg felsőfokú tanulmányaimat. Az első évfolyam sikeres elvégzése után mégis úgy éreztem, ez nem az én utam. Mi is lett az én utam? A szociális munka! Miért? Már gyermekkoromban kialakult bennem egy nagyfokú empátia, segítőkészség. Együtt jártam általános iskolába egy velem egykorú mozgásszervi fogyatékossággal élő iskolatársammal, akinek igyekeztem a mindennapjait megkönnyíteni. Jó érzéssel töltött el, hogy segíteni tudtam egy rászoruló társamnak, akinek szüksége volt rá. Évekkel később, amikor nagymamámnál súlyos demenciát diagnosztizáltak, ott állt a családunk segítség nélkül. Ebben az időben kevés szakember volt, akihez fordulhattunk volna. Mivel nagyon szerettem Őt, a magam módján próbáltam segíteni neki. Ekkorra már megfogalmazódott a váltás gondolata bennem, elhatároztam, hogy segítő szakmában folytatom tanulmányaimat, szociális munkás leszek. A Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karának általános szociális munkás szakán szereztem főiskolai diplomát, majd a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának szociális mesterképzésén egyetemi diplomát, ezután pedig idősellátásból szakvizsgát szereztem.

Mióta dolgozol a Missziónál?

2018. január 9-én kerültem a Misszióhoz, módszertani vezető munkatársként, majd 2018. szeptember 18-tól intézményvezető-helyettesi munkakörben dolgozom.

Hol dolgoztál korábban?

Az első munkahelyem a diploma megszerzése után Medgyesegyházán, a Gondozási Központ volt, ahol családgondozó, majd intézményvezető-helyettesi pozíciót töltöttem be. Ezt követően Mezőkovácsházán a Humán Szolgáltató Központnál helyezkedtem el, Támogató Szolgálat vezetőjeként, majd Békéscsabán a Gondoskodás Humán Szolgáltató Központ intézményvezetője lettem. 

Miben másabb az OCM-nél dolgozni, mint bármelyik korábbi munkahelyednél?

Mivel dolgoztam már önkormányzati és egyházi fenntartású intézményben is, ezért el tudom mondani neked pontosan, miért más, miért jobb és miért szeretek itt a Misszióban dolgozni. Kiemelném a Misszió szellemiségét, azt a szeretetteljes, kiegyensúlyozott, biztonságérzetet adó légkört, amiben dolgozhatok. Számomra ez a legnagyobb érték. Egymás munkáját támogatjuk, segítjük a közös célok elérése érdekében. Mindemellett, a munkahelyi környezet és a modern infrastruktúra is segíti munkámat.

Sokszor kell távoli városok telephelyeit meglátogatnod, ahol többféle feladatot végzel, így gyakran egész hetekre távol vagy a családodtól. Mennyire megterhelő ez számodra? Hogyan, mivel vészeled át ezeket a napokat?  Illetve mik is pontosan ezek a feladatok?

Az ország különböző részein elhelyezkedő 16 telephelyet rendszeresen látogatom. Sokrétű feladataim közül kiemelném, új vezető munkatársak szakmai betanítását, szükség szerint munkafolyamatok átszervezését, belső ellenőrzések lefolytatását, munkatársak szakmai munkájának segítését. Valóban sokat utazom, de ezt örömmel teszem, mert látom és tapasztalom a munkám eredményét. Személyesen megismerhetem a telephelyeken dolgozókat, ami az én mindennapi munkámat is segíti. Bár nem egyszerű idegen városokban egyedül lenni, de távollétemet megkönnyíti családom támogatása, és igyekszem feltalálni magam, hasznosan tölteni a munka utáni időt.

Megfordultál már mind a 16 telephelyen, ismered az összes telephelyen dolgozó munkatársunkat, van-e olyan telephely esetleg, amelyik a szívedhez közelebb áll, mint a többi?

Minden telephely közel áll a szívemhez, nem teszek különbséget, mindenhova szívesen járok és végzem a munkám.

Eddigi itt eltöltött éveid alatt mi a legkedvesebb emléked?

Legkedvesebb emlékem a Segítő Szolgálat 10. éves jubileumi ünnepsége. Büszkeséggel tölt el, hogy aktív részese lehettem a rendezvénynek. Meghívott vendégeink a legmagasabb szinten képviseltették magukat, felszólalásaikban elismeréssel, gratulációval illeték Segítő Szolgálatunk 10 éves munkáját.

Mire vagy a legbüszkébb az itt elért eredményeid közül?

A csapat, ahova érkeztem, szeretettel, bizalommal fogadott. A megelőlegezett bizalmukkal élni tudtam, bebizonyítottam munkámmal, tudásommal, hogy itt a helyem köztük. Legbüszkébb még arra vagyok, hogy vezetőim elismerik munkámat. Örömmel, elhivatottsággal, a legjobb tudásom szerint dolgozom a Missziónál.

Milyennek látod az OCM-en belül a Segítőszolgálat jövőképét?

Egy közös küldetésért, célért dolgozunk, ezt minden munkatárs tudja, magáénak érzi, munkájukkal, tudásukkal ennek eléréséért mindent megtesznek, ebben rejlik a mi erőnk. A jövőnk alapja mind az OCM-nél, mind a Segítő Szolgálatnál ez. Bízom benne, hogy ilyen szemlélet mellett fejlődni fogunk minden területünkön, ezért én is, és minden munkatársunk is mindent megteszünk. Társadalmunkban egyre több szociálisan rászoruló ember él, folyamatosan figyeljük, hogyan tudunk nekik segíteni, milyen új szolgáltatásokat tudnánk bevezetni érdekükbe.

Köszönöm az interjút!

 

Durkó Szabolcs



Embed kód:

<embed src="https://bekesmatrix.hu/api/embed.php?alias=98562_egymas_munkajat_tamogatjuk_segitjuk" width="650" height="430">

Érdekelhet még...
Ezt már olvasta?