Példaként tekinthetünk azokra a katonatisztekre, akiket 1849-ben végzett ki az osztrák megszálló hatalom. -
1849. október 6-án, az orosz segítséggel levert szabadságharcot követő császári megtorlás során Pesten kivégezték gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt. Ugyanezen a napon a szabadságharc tizenkét tábornoka – Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly – és egy főtisztje, Lázár Vilmos ezredes szenvedett vértanúhalált Aradon. Haynau tábornok, az osztrák csapatok vezére nem tudta feldolgozni, hogy a magyar honvédség nem az osztrákok, hanem az orosz túlerő előtt tették le a fegyvert Világos mellett. A magyarok ezzel sosem ismerték el, hogy Ausztria legyőzött bennünket. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul, és a szabadságharc számos résztvevője kényszerült hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. A tábornokok kivégzése azért fájó, mert gyilkosokként felakasztották egy részüket, pedig a katonatiszteket nem volt szokás kivégezni: ők parancsot teljesítettek. Azok, akik osztrák csapatok előtt adták meg magukat, „kegyelemből” golyó által lettek kivégezve. Az aradi vár mellett elásott holttesteket később temették újjá. Azért október 6-át választotta Haynau a kivégzés időpontjául, mivel ezen a napon volt az 1848-as második bécsi forradalom, amikor a tömeg felakasztotta Latour hadügyminisztert. A magyarokat lázadóknak tartó osztrák hadvezetés véres bosszút esküdött. A mártír tábornokok példaképek számunkra hazaszeretetből, szabadságszeretetből, hűségből és bátorságból. A magyar szabadságért harcoltak, mert magyar szívük volt, bár többségük nem magyar nemzetiségűként látta meg a napvilágot.
Damjanich János tábornok imája a kivégzése előtt, amelyet feleségéhez eljuttatott levélében fogalmazott meg.
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Mucsi András
képviselő, történész