Most induló interjúsorozatunkban a tavaly alakult Konzultációs Tanács tanácstagjainak életét, munkáját kívánjuk bemutatni olvasóinknak.
De hogy mi is az a Konzultációs Tanács? Ahogy a nevében is benne van, egy tanácsadó testület. A tagjai olyan személyek, akik gyakorlatilag a terepen vannak és ott végzik a mindennapi gyülekezeti szolgálatokat. Ők azok az emberek, akik leginkább átlátják a cigány közösségek, gyülekezetek mindennapi helyzetét, ami alapján a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymisszió vezetőit tudják tanácsolni egy-egy fontosabb döntésben. Ugyanakkor ezek a személyek saját közösségükben vezetői, szervezői feladatokat látnak el, részt vesznek a napi operatív munkában.
Első beszélgető partnerem Balogh Miklós, lelkipásztor, konzultációs tanácstag, akit a legtöbben “Hircsikének” ismernek.
Kérlek mutasd be magad röviden! Hol születtél? Mutasd be a családodat pár mondatban!
Balogh Miklós vagyok, Kótajban lakom. Feleségemet Balogh Miklósné Krisztinek hívják, akivel 1992-ben házasodtunk össze. Hat gyermekünk van, öt lány és a legkisebb fiú, valamint hét unokánk is van. Isten gazdagon megáldott bennünket.
Mivel foglalkozol jelenleg?
A Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójában vagyok konzultációs tanácstag, mellette gyülekezeteket vezetek több helyen is, pl. Ibrányban. Ahová hívnak szolgálni a testvérek, ott szolgálok.
Hogyan telt a gyermekkorod? Milyen családban nőttél fel?
Szüleim nem voltak keresztények sajnos, nem kaptam tökéletes neveltetést, az iskolát kerültem, szüleimtől sok elutasítást kaptam és 14 éves koromra intézetbe is kerültem. Olyan intézetbe kerültem, ahol el is zártak engem, mert olyan erőszakos bűncselekményt csináltam. Négy osztályt tudtam elvégezni csak. 22 évesen börtönbe is kerültem Állampusztán, ahol egy évet kellett eltöltenem szintén erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt. Emellett napi szinten kábítószereztem is. Ekkor már nős voltam, a feleségemmel laktam.
Ezek után mégis hogy találkoztál először Istennel? Ebből az élethelyzetből mi volt a kiút?
32 éves voltam, amikor Kótajban volt az első istentisztelet. Az életemben mindig volt egy nagy üresség, éreztem, hogy valami nagyon hiányzik belőle. Ekkor jött el Rézműves Feri pásztor Kótajba, hirdette az Istennek az evangéliumát. A feleségem kezdett először járni a gyülekezetbe, hívott engem is mindig, de én azt mondtam neki, hogy neki kell mennie a gyülekezetbe, ő a bűnös, nem én. De az egyik napon Isten nagyon megérintett engem. A sógorommal beszélgettünk, mondta nekem, hogy volt istentiszteleten és nagyon jól érezte ott magát. Ezen annyira elgondolkoztam, hogy el is mentem egy istentiszteletre, ahol nagyon jól éreztem én is magam.
Később már Kántorjánosiba mentünk istentiszteletre, ahol rájöttem, hogy már nem éreztem szeretetet a feleségem iránt, mondta, hogy ő is ugyanígy érez felém. Ezt egy őszinte beszélgetés során fedtük fel egymásnak később, miután megtértünk, egyszerűen nem éreztünk semmit sem egymás iránt. Amikor elmentünk a gyülekezetbe, távol ültünk egymástól a buszon, majd az alkalmon hallgattam az igehirdetést, hallgattam a dicsőítést, és ott valami történt. Megérintett Isten, és éreztem egy nagyon nagy szeretetet a szívemben, majd mikor jöttünk hazafele a feleségemmel, már nem távol ültünk egymástól, hanem próbáltam minél közelebb húzódni hozzá, akkora szeretetet éreztem iránta. Akkor hoztam meg azt a döntést, hogy nekem ide kell járnom, itt kell teljesen részt vennem a gyülekezet életében. 3 hónapig jártam ide, és azt mondtam, addig nem fogok megtérni, amíg a Bibliát nem fogom elejétől a végéig elolvasni. De hát…szerintem nem tudtam volna egy öt év alatt se elolvasni a Bibliát, mivel akkoriban nagyon nehezen olvastam, szótagolva, de hála Istennek 3 hónap alatt sikerült teljesen megtérnem, átadtam az életemet Istennek, és onnantól kezdve szolgálom Őt. Ennek már 24 éve.
Milyen változást hozott Isten az életedben?
Családi szempontból nagyon megváltoztam. Nem olyan voltam már, mint azelőtt, hogy elvittem az utolsó pénzt is otthonról. Előtte ugye kábítószereztem, napi szinten. Olyan dolgokat tettem, amik nem hoztak áldást az életünkre, volt, hogy elmentem 3-4 napra szó nélkül. A házasságom romokban állt, úgy volt, hogy el fogunk válni. De Isten helyre állította a házasságomat, a családi életemet, a gyermekeimmel teljesen más lett a kapcsolatom ezek után, ők is másképp néztek rám. Ami még nagyszerű, hogy korábban nem tudtam beszélni, hebegtem-habogtam, dadogtam…de én ennek ellenére is prédikátor akartam lenni mindenképpen. Isten megváltoztatott ebből is.
Mikor határoztad el magadban, hogy Istent fogod szolgálni?
Amikor én megtértem, befogadtam Jézust a szívembe, egyből eldöntöttem, hogy őt fogom szolgálni, Neki adom az életem. Amikor ezt a döntést meghoztam, nagyon sok harcon mentem keresztül. Voltak olyan harcaim, hogy amikor megtértem, mindenki elfordult tőlem…szüleim, testvéreim, barátaim. Nem tetszett nekik, hogy megtértem. Voltam olyan helyzetben, hogy úgy olvastam a Bibliát, hogy a fejem alatt volt, nehogy lássa valaki, mikor bejönnek. Akkor vettem elő, amikor nem voltak ott, titokban. Nagy dolog az életemben, hogy sok megpróbáltatásom volt. Volt, hogy a sárból szedtük ki a krumplit, úgy tudott főzni a feleségem, de akkor sem adtam fel a keresztény életemet. Kijártam az erdőbe a szabadba imádkozni, olyan dolgokról álmodoztam, hogy „Istenem, add, hogy tudjak a te munkádba beállni, szellemi szinten tudjam támogatni a Te munkádat, és anyagi szinten is.” És ezeket három év után megadta Isten nekem.
Miben nyilvánult ez meg?
Három év után Ibrányban elkezdtem Isten munkáját. Én egyedül mentem oda, nem nagy tudománnyal, hanem Isten szeretetével. Úgy érzem, a mai napig ez hajt engem. Vettem egy hangfalat és elkezdtem evangelizálni, prédikálni. Jöttek az öregek, özönszámra tértek meg. Volt Ibrányban egy romokban álló cigánytelep, a házakon nem volt tető, ablak. Azt üzenték nekem, hogy ha oda lemegyek, engem „képen fognak vágni kaszával”. Képzeld el, amikor lementem, elkezdtek sírni, és az első ember, aki megtért, az volt, aki ezt üzente nekem.
Mikor kerültél először kapcsolatba a Cigánymisszióval?
Megtérésem után egy évvel, akkor kerültem kapcsolatba Durkó Alberttel, akiért nagy hála van a szívemben. Olyan dolgot végez az országban, mert annyira fáj a szíve a romák iránt, mint ahogy egy romának sem. Támogatja az embereket szellemi szinten, és ahová megy, mindenhol azon van, hogy tudjon segíteni a romáknak abban, hogy fejlődjenek és előrefele menjenek. Azóta még közelebb került a szívemhez, hogy azt mondta, hogy 325 ezer cigánynak meg kell térnie. Úgy ismertem meg őt, hogy egy Trabanttal jött ide. Ez annyira bennem maradt, mert azt látom, hogy őt nem tudták azóta sem megváltoztatni a javuló életkörülményei. Ezért nekem ő egy igazi példakép.
Mit jelent számodra a Cigánymisszió?
Számomra azt jelenti, hogy segítenek. Egyre jobban segítenek az embereknek, akár szellemi szinten, akár olyan dolgokban, hogy amikor valamilyen akadály ér minket, segítenek, hogy átlépjünk rajta. Úgy érzem, hogy a Cigánymisszió számunkra nagyon nagy áldás. Mindenféle területen. A szegényeket nagyon felkarolják, mint ahogy meg van írva Jakab levelében, hogy az az igazi istentisztelet, mikor meglátogatjuk a szegényeket, árvákat. A cigánymisszió ezt a munkát végzi ebben az időszakban is. Keresünk olyan embereket, akik ebben a járványos időszakban is segítenek a rászorulóknak.
Mikor kértek fel konzultációs tanácstagnak? Milyen feladataid, szolgálataid vannak konzultációs tanácstagként, és milyen a gyülekezet vezetőjeként?
Egy évvel ezelőtt. Minden hónapban mennünk kell megbeszélésre, ahol olyan dolgokat beszélünk meg, hogy vezetőként mi a feladatunk, vezetői képességekre tanítanak minket, milyen helyzetben mit kell tenni, vezetőket kell képezni, és ehhez hasonló dolgokat teszünk, ami végül a cigányok életét pozitívan befolyásolja.
Hogyan fogadtad, mikor felkértek konzultációs tanácstagnak?
Örültem, boldog voltam. Visszagondoltam az életemre, hogy egykor hol voltam, a semmiből mit tett Isten az életemmel. Az általános iskola négy évfolyamát végeztem el, kiugráltam az ablakon, nem is nagyon jártam be. Nem foglalkoztak velem, el voltam kissé hanyagolva, mint a romáknál ez szokás is. Mikor megtértem, egyszer egy autót látva vágyakoztam arra, hogy legyen jogosítványom. Egy pár év múlva lett jogosítványom, lett autóm, utána arra törekedtem, hogy érettségizzek le. Aztán bibliaiskolába jártam, több helyre is. 5 év bibliaiskola van mögöttem, és most járok érettségizni 52 évesen. Úgy néz ki, jövőre meg is lesz.
Mit gondolsz, mi lenne veled, ha nem tértél volna meg?
Nehéz kérdés. Szerintem börtönbe kerültem volna. Elváltam volna a feleségemtől, egy drogos lettem volna. Egy olyan ember, aki nem lett volna ennek a világnak, ennek a társadalomnak az építője. De Isten ezt nem engedte.
Van-e valamilyen jövőképed a cigánymisszióról? 10 év múlva szerinted hol tart majd?
Szerintem Isten nagy dolgokat tud és fog cselekedni. Ahogy én látom a Misszió látását, egyre jobban halad előre abban, hogy a romáknak sok mindenben segítsenek. Biztos vagyok benne, hogy a tanulás fog nekünk segíteni a legtöbbet, hogy előre tudjunk haladni, és ahogy látom, a Misszió erre buzdítja az embereket és minket, amit mi is tovább tudunk adni a gyermekeinkek. Szeretném, ha a gyermekeink majd bekerüljenek a polgármesteri hivatalba, orvosi rendelőkbe, minisztériumba. Ezért imádkozunk, könyörgünk, mert mint ahogy az meg van írva „utolsókból lesznek az elsők”. Fábián Tamás mondta, hogy itt a cigánytelepeken van a forrás. Egy alkalommal beszéltem Péter életéről, hogy Pétert honnan hívta el az Isten. Olyan helyről, ahol bálványimádók, jövendőmondók éltek, idegen isteneket imádtak. Ez hasonló a cigánytelepeken élők életéhez. Ha Isten onnan el tudta érni Pétert, akkor a cigánytelepeken is sok mindent el tud érni, ami a cigányok életére áldás lesz.
