Márai Sándor fenti gondolatai számomra három szóban csúcsosodnak ki: hit, csoda, ünnep. A karácsonyhoz, a szenteste varázsához közeledve őket keressük már az adventi várakozás egyre növekvő fényében, keressük önmagunkban és a körülöttünk kavargó világban, egy-egy mosolyban, gesztusban…

Hiszem, hogy ahogy nincs két egyforma pillanat, nincs két egyforma ünnep sem. A múló idő évről-évre gazdagítja emlékeink tárházát. A megélt élmények vagy ép veszteségek nyomot hagynak mögöttünk és egyben bennünk is: átélt csodává teszik a megélt napok minden pillanatát. Bízom benne, hogy a legtöbbünk ezen csodákon keresztül jut el az ünnepvárás lépésein keresztül a karácsony szentségéhez. A Megváltó születése által a hit kézzelfoghatóvá, a reménység elérhetővé lett 2020 esztendővel ezelőtt a betlehemi jászolban, s mind a mai napig a legszebb ajándékként ragyogja be a világot.

A hétköznapok rohanása, a megállni nem tudás sajnos gyakran elfedi ezt az kincset szemeink elől, ám karácsonykor egymás felé fordulva, egymás tekintetében, a meleg kézszorításokban újra reánk találhat a valódi ünnep. Ezért kell hát, hogy bármiféle próbatétel közepette, a mindennapok néha elkeserítő kihívásai közt is felismerjük a Megváltó kegyelmét, s bennünket is összetartó szeretetét, magát a csodát, amely az egész emberiség közös karácsonyfájaként mutat ma utat mindannyiunknak.

Szeretném, ha az ebben való reménység valósággá válna most minden magyar családban, minden otthonban.

Áldott, békés karácsonyt kívánok Békés város minden lakójának!

Dankó Béla

országgyűlési képviselő