Változatosan telt a 2020-as év, a tavaszi vírus helyzet és az azt követő dolgaim, mindig csak kis rövid horgászatokat tettek lehetővé.
Ezek közül szemezgetek párat.
A nyári gyermek horgász táborban ténykedtem, ahol az előző évben megismerkedtem Lovas Ferenc barátommal.
Ő családjával együtt Angliában él régóta, de a nyári szabadságot itthon tölti. Feri csábított el a régi - új horgász módszerrel, amit ő profi szinten művel.
A stílus neve a Centrepines horgászat.
Ez tulajdonképpen magyarosítva annyit jelent, úsztatós horgászat. Ami emlékeztet a 60-70-es évek horgászatára. Tehát gyermekkorom pecáját kell fel eleveníteni korszerű felszereléssel. Azért a cájgban van régi holmi, amit egy barátomtól kaptam, egy velem egy idős tároló orsó.
A tábor gyermekei megnézhették, hogy kell egy ilyen felszerelést összeállítani, hogy fogás is legyen. Feri barátom módszeresen bemutatott mindent. Én is összeállítottam, a magam horgász készségét, ami állt egy Nevis Whisper Power Carp Match 360-s botból. A régi 13cm-s tároló orsóból és 14-s monofil főzsinór és 12-s fluoro carbon előkéből, aminek a végén apró 12-es horog volt kötve.
Úszónak egy tömzsi folyóvízi vastag rövid bóbitásat választottam. Élénkpiros bóbita színnel, hogy messziről is jól lássam.
Ez tehát a felszerelés. A csali csemegekukorica, csonti és trágyagiliszta volt.
A horgászat lényege, hogy a vékony zsinóron, apró horoggal felkínált csalit úgy vezessük a ballagó vízben, mintha azt a víz sodorná. Ezért kell ez a finom felszerelés. Az orsó azért ilyen fajta, mert a mostani peremfutó orsókról a zsinór karikákban fut le. Míg a tároló orsóról csavarodás nélkül.
Bár gyakorlás kell hozzá, de nem nagy ördöngösség, a fék nélküli tároló orsóval pecázni!
Erről ugyanis a víz sodrásával lehet vitetni a csalit úgy, hogy magától megy le szépen a zsinór.
Az ujjunkat rátéve tudjuk lassítani, vagy meg állítani a folyamatot. Vannak direkt erre a horgászatra készített orsók az újkornak megfelelőek, borsos áron. De ki próbálni úgy gondoltam ez a régi velem egy idős darab is meg teszi. Nem csalódtam.
Nézzük a horgászatot!
A helyszín a Dánfoki tábor sporthorgász vize.
A hídra felállva egy bedőlt fa irányába úsztatás volt a cél. Megmértem a mélységet és a tanult három ujjas technikával messzebb dobtam a csalit. Így a hosszabb zsinórba bele akaszkodott a víz és szépen ballagtatta is a felszerelésemet.
Az első úsztatásra már jelentkezett is egy gyenge kapás, de nem tudtam megfogni.
A második próbálkozásra ugyan ott engedtem el, a csemegekukorica csalimat. Nem is kellett sokat ballagtatni a csali, mikor egy határozott ütéssel tűnt el az úszó.
A megakasztás után érződött, hogy egy keszeggel van dolgom, a fürge kirohanásaiból ítélve. Hamar merítésre került, egy szép dévérkeszeg. Gyors fotó és mehetett vissza, a vízbe. A következő úsztatásán egy erőszakos kapás jelentkezett és már majdnem azt hittem, hogy a várva várt ponty jelentkezik, de nem. Egy szép kis domi fickándozott a horgon. A bot nagyon jól dolgozott és hamar megadásra kényszerítette a kis harcost. Szákolás után, gyors fotó és mehet vissza. Ez után megint egy keszeget fogtam. De ponty sehol. Ezt a horgászatot mindenképp ponttyal szerettem volna megkoronázni és a felszerelésemet felavatni.
Ezért egy maréknyi csemegekukoricát szórtam be, az úsztatás vonalában. A szórás után nem sokkal egy komótos, úszó eltűnős kapás jelentkezett.
Na végre! - futott át rajtam. Itt, a ponty!!
Megakasztás után erős kirohanás a bedőlt fa irányába. Na, ez tényleg ponty! Gondoltam és igen kellett bűvészkednem, hogy megfordítsam, az akadó előtt. Még kétszer próbálkozott bemenni a fába, de határozottságomra kezdte megadni magát.
Szedtem vissza a zsinórt, de nem akart felszín közelbe jönni a hal. Ez csak nem ponty! Gondoltam és nemsokára a merítőnél egy szép compó mutatta meg magát! Hú, de szép ez a doktor hal, de csak nem ponty. Még ha nagyon küzdött is! Gyors fotó után visszakapta szabadságát. Ezután mélázva, gyerekekkel beszélgetve a compó utáni hadakozás miatt is kapástalan pár perc következett. Csendben beszélgettünk, magyaráztam a srácoknak a módszer a lényegét, amikor szépen alámerült komótosan a kis piros bibe.
Hirtelen eszméltem az akciómentes időszakból és határozott bevágással akasztottam meg a halat. Ezzel a módszerrel, jól kontaktban vagyunk a felszereléssel. Ennek köszönhetően akasztáskor, ahogy kifeszült a zsinór,ott meg is állt a bot a kezemben és hatalmas bólintással jelezte nem kis hal van a horgon! Az első kirohanást nem szabad hirtelen elfojtani, mert az zsinór szakadáshoz vezethet. Ha erősebb a zsineg, akkor meg bot törés lehet a vége. Ilyenkor nincs fék, az ujjunkat az orsóra téve fékezünk, vagy tekerjük vissza a zsinórt, ha jön felénk a hal. Betyár erős volt a jelentkező és nagyon,de nagyon élvezetes fárasztás következett. Háromszor szeretett volna bemenni a fa gallyai közzé. Mindig meg tudtam fordítani és próbáltam nyílt víz felé irányítani.
Könnyű dolgom volt, a hídon állva és ki is használtam. Átmentem a túlpartra és arra irányítottam a halat. Semmivel nem volt több a fárasztás, mint egy ujkori orsóval,de munkásabb. Nagy összhangban kell lenni, a felszereléssel! De épp ezért élvezetesebb is mert sok múlik a horgászon! Második pipáltatáskor már kezdett fogyni az ereje, az akkor már biztosan tudott pontynak. Majd meg is sikerült szákolni a tükröst.
Nagyon szép, egészséges és erős hallal volt dolgom. Nagyon jó volt ezzel a felszereléssel pecázni és kiderült, nem voltak hiába a banbuszbotos, tároló orsós nádban horgászós gyerekkori gyakorlások.
A mai napig hasznát veszem, az akkor tanultaknak!
Ezért próbáljunk gyermekeinknek, unokáinknak minél többet át adni tudásunkból, hogy ők is tudják kamatoztatni!
Nagyon jó, élvezetes ez az úsztatós horgászat!
Aki teheti, próbálja ki!
Szabószomszéd Sándor
