A pihenő természet, a tél csendjében alvó erdő, mező mindig megérinti, elgondolkodtatja az embert. Mintha egy-egy nagy naptár lenne minden fa, s az alatta barnuló levelek, mint lehullott naptárlapok néznének vissza ránk.
Ezt a kérdést kell feltennünk magunknak óév estéjén Katona Gyula református lelkipásztor szavai szerint. December 31-én a református templomban a Példabeszédek könyve 4. fejezete néhány igeverse alapján prédikált.
