Tisztelt Hölgyeim!

Az emberi lét valódi értékei is efféle kettősségben bontakozhatnak ki igazán, a kettősségben, mely a teremtés bölcsességével nővé és férfivá formálta az embert. Önök, Hölgyeim létükkel érthetővé teszik a múltat, szerethetővé a jelent és vágyott kinccsé az önmagukban hordozott jövendőt.

Úgy lenne igazságos, ha a mindennapok együtt eltöltött pillanatai, dolgos és tanulságos órái mind-mind tükröznék mindazt a hálát és csodálatot, amit férfiként érzünk Önökre gondolva. Nap mint nap elmondhatnánk: köszönjük. Kívánom, hogy tapasztalják ezt meg minél gyakrabban egy-egy hálás szó, egy szál virág formájában is.