Megfogalmazni, szavakba önteni mégis szinte lehetetlen, hiszen mindenkiben más kép, más gondolatok jelennek meg erre a szóra: édesanyám. Férfiként a csodálat, szeretet és a legmélyebb elismerés talán azok az érzések, melyekkel az anyaságra tekintünk. Úgy érzem, az emberi élet valódi értelme, értéke a családon és a gyermekvállaláson keresztül teljesedhet ki igazán. Ebben a csodában szülőként létezni páratlan lehetőség már az élet első percétől kezdve. A hölgyek döntő többsége számára önnön életük szinte minden lépése felkészülés az anyaságra, noha az ezzel járó felmérhetetlen tudást, türelmet és szeretetet megtanulni nem lehet.
Éppen ezért megismételhetetlen az a szépség, amely minden egyes édesanyában testet ölt, s ami előtt ma, május első vasárnapján mindannyian fejet hajtunk. Egy ölelésben, egy virágban, egy őszinte pillantásban most világok mélysége indul útjára, ám a legfontosabb ma a köszönet. Tudom, hogy sok szívben sajnos már csupán emlékek tarthatják az édesanya alakját, ám a mai nap éppúgy az övék is, hiszen szeretetük, fáradozásuk örök kincsként él tovább megannyi gyermeki lélekben.
Köszönjük, köszönöm hát, hogy vannak, hogy szeretnek és hordozzák, óvják a jövendőt.
Kedves édesanyák: Isten éltesse Önöket!
