A református egyház egyik fontos hitvallási irata, a Heidelbergi Káté így fogalmazza meg mennybemenetel ünnepének jelentőség: „Krisztus valóságos ember és valóságos Isten.
Emberi természete szerint nincs többé a földön, de istenségével, felségével, kegyelmével és Szentlelkével soha nincs távol tőlünk.” A mi Istenünk tehát lelkileg nagyon közel van az emberhez, aki imádságban mindig elérheti őt.
Az ünnep negyven nappal húsvét után van. Mivel a húsvét mozgó ünnep, így Krisztus mennybemenetel (áldozócsütörtök) is mindig más időpontra esik. A negyvenes számnak nagy jelentősége a Bibliában: negyven napig esik az eső az özönvíznél, negyven évig vándorol Izrael a pusztában, negyven napig böjtöl Jézus a szolgálata kezdetén. A negyven jelentése tehát: hosszú idő, valamire való felkészülés ideje. Az ünnep a húsvét (feltámadás) és pünkösd (a Szentlélek kitöltetése, az egyház születése) között van.
Jézus Krisztus az egyház feje, az egyház pedig Krisztus teste. Ez biztatás számunkra: Isten nem hagy egyedül, mert ahogy a fej kapcsolatban van a testeddel, úgy van kapcsolatban Krisztus is a testét alkotó tagokkal. Krisztus visszatért a mennyei dicsőségbe. Látszólagos ellentétpárral van dolgunk: azért ment el az Úr, hogy örökre velünk maradhasson. Ha itt maradt volna a három dimenziós világban, akkor csak korlátozott számú ember találkozhatott volna vele, így viszont minden ember számára megközelíthető. Véget értek azok az idők, amikor testileg látható módon van az emberek között, Isten egy teljesen újfajta lelki közösséget akar az emberrel. Szentlelke által minden emberhez el tud jönni. A mennybemenetel jelenetében az Úr Jézus a kezét felemelve, mint főpap megáldja a tanítványokat, és közben elválik tőlük. Kifejezésre akarja juttatni, hogy nem szakad el az egyházától, hanem mint örök főpap, ott lesz a mennyben és segítőnk lesz Atyánál.
Van kommunikációs csatorna felfelé, nem üres a menny, van, aki meghallgatja az imádságodat, és van mennyi ügyvéded, közbenjáród, szószólód is: az Úr Jézus Krisztus.
A feltámadt Jézus Isten jobbjára történő felvétele a Szentlélek elküldésével üdvözítő művének beteljesedését jelenti. A Jézus korabeli zsidóságban a jobbkéznél levő hely a legelőkelőbb hely volt a vacsorán, lakomán. A mennybemenetel azt is jelenti, hogy a gyülekezet megvigasztalódhat: „Az én Atyám házában sok hajlék van…” (Jn 14,2) A mi életünk is a mennyei dicsőségben folytatódik, ez a mi biztosítékunk.
Mucsi András
teológus, vallástanár
