Ünnepi gondolataim alapját Máté evangéliuma első fejezetének a Megváltó érkezésével kapcsolatos szavai ihlették. Kételyek, bizalomhiány, bizonytalanság. Talán ezek az érzések sokasodnak bennünk, a kereszthaláltól a feltámadáson át a szentlélek eljöveteléig tartó tavaszi ünnepkör távolodtával. Márpedig Jézus küldetésének beteljesedése bizonyítékkal szolgál. Legbelül tudjuk, hogy az Úr szándéka és határtalan szeretete megkérdőjelezhetetlen. Ez a szeretet azonban egyben feltétlen gondoskodás is. Istennel ellentétben gyarlók és esendőek vagyunk: hitünk néha gyengül, bizalmunk halványodik. Ő mégis nem csak jelzi ezt nekünk, hanem végtelen türelmével - a fiú és a szentlélek segítségével - gondoskodóan terel minket a helyes útra. A körforgás örök, ugyanakkor létszükséglet is. Az elkerülhetetlen elmúlást a születés egyensúlyozza. Ám ez önmagában nem lenne más végtelen folyamatnál, folyamatosságnál. Esendőségünk, gyengeségünk folytán - kapaszkodók hiányában - talán kudarcba is ítéltetne. A folytonosságnak körfogássá kell válnia. Ez történik meg akkor, amikor a születés újjászületéssé válik.
A nyár, a meleg, bőséggel teli napok feledtetik velünk a kétkedést. A gyarapodás, a nappalok hosszabbodása közepette nem is akarunk a rosszra gondolni. Az ősz a jel, mely figyelmeztet minket. Ez a figyelmeztetés fordul aztán a fentiekben leírt bizonytalanság irányába. Lesz-e újra jobb, netán még rosszabb következik? Tesszük fel a kérdést. Az ismeretlen, új helyzetek esetében ez hatványozottabban jelentkezik. A megszokottakhoz ragaszkodunk. Néha körömszakadtáig. Máskor szomjazzuk a változást. Aztán ha az eljön, mégis megrettenünk tőle. Az úr az angyal képében üzent: nem kell félnünk! A magyarázatot is elküldte, bár ha jobban belegondolunk, csak megismételte azt, amit József már tudott. Ez már talán a bizalom és a hit magvainak elszórása volt. Kért Józseftől és ígért neki: Nevezd Őt Jézusnak, és ő majd megváltja a világot bűneitől. Ez Ézsaiás próféta jóval korábbi szavainak beteljesedése.
A bizakodás erőt ad, de még kicsit várni kell. A novemberi napok sötétek, borongósak, a decemberiek még sötétebbek és hidegebbek. Aztán a nap megújul, ahogyan a megújulás, sőt a megváltás ígéretét beteljesítve végül megszületik a Kisded. Valóra válik az ígéret. A nap megújulása ugyan az emberi történelem kezdete óta ad erőt, de a születés misztériumának felidézése és megünneplése több mint kétezer éve a hittel teljesíti ki azt.
Ha fenti szavaim tükrében tekintünk az elmúlt egy évre, felfedezhetjük a hasonlóságokat. Ahogyan én is, mindenki megtalálhatja a saját “párhuzamát”. A szeretet örök, az ünnep méltósága és melege változatlan. Mondanivalójáról, üzenetéről mégis szinte kimeríthetetlen sokféleképpen beszélhetünk. Szavaim alapján érezhető, hogy számomra is mennyire fontos, sőt talán a legfontosabb családi ünnep a karácsony. Gondolom, sokan érzik ezt hasonlóan. Végezetül jókívánságom is lehet talán egy kicsit “változatlan”, őszintén ismétlem meg egy évvel ezelőtti szavaimat:
Mindenkinek azt kívánom, hogy találjon boldogságot és nyugalmat az ünnep napjaiban, mindegyikünk lelkét járja át a szeretet és a béke. Köszöntsön ránk olyan boldog, reményekkel teli új esztendő, amilyet a feltámadás és a megváltás hozott el nekünk annak idején!
