A tavasz az örök megújulás szimbólumaként a jókedv, a szépség és a remény erejét hozza el évről-évre. Ám a mindannyiunk által várt kikelet csupán az esztendő negyed részében ragyoghat ránk. A benne rejlő titok, motiváció és varázslat azonban egész évben mellettünk áll. Hiszem, hogy a tavasz mindezen kincseket, Kedves Hölgyek, Önökre hagyja, mielőtt helyét átadná a nyárnak.
A születés, sőt az újjászületés csodája férfi szemmel, sőt férfi ésszel is nehezen írható körbe. Olyasféle varázslat ez, mely kézzel fogható érzékszervek számára elérhetetlen, s ha valóban rá szeretnénk bukkanni, a szívünkbe kell tekintenünk. Végiggondolva egy-egy napunkat, évünket, pláne életünket számtalan ponton és formában szembesülünk a ténnyel: hölgyek nélkül nem, hogy fél, de töredéknyi értelme sem lenne az evilági küzdelmeknek. A boldogság, a gondoskodás, az öröm, a rend, a harmónia mind-mind olyan lételemek, melyek valódi arca, értelme Önök nélkül felfoghatatlan. Mondhatnák talán sokan, hogy a mai napon önmagunk, világunk másik felét ünnepeljük, létünk önző érdekeit szem előtt tartva. Ám a valóság az, hogy a létezés, a folyamatos megújulás és maga az élet az Önök szívén, karjain, törődésén, támogatásán és megértésén keresztül jut el hozzánk, amiért nem csak ma, de minden nap köszönettel tartozunk. Édesanya, szerető társ, velünk küzdő kolléganő, testvér vagy éppen egy jó pillanatban, pontos üzenettel érkező szempillantás- csak néhány gyöngyszem azon megszámlálhatatlan sokaságból, melyek által Önök, Tisztelt Hölgyek beragyogják az év minden napját. Hogy én mi mindent köszönhetek Önöknek, azt még csak-csak számba tudnám venni, ám minden tettük, létezésük valódi ereje, csodája szavakban elmondhatatlan.
A néma csodálat, a köszönet és a hála virágai ma ezen szavak helyett érnek el Önökhöz, akárcsak most ezek a gondolatok. Szeretném, ha ma mindazok, akiket személyesen ismerek és mellettük, velük együtt minden hölgy érezné rövid, ám mindennél mélyebb üzenetem, üzenetünket: Köszönjük!
