Persze, sok van, de most csak ez az egy érdekes.
Kira kifőzdéje. Magyarország első cigány vendéglője. Mindegy is, hogy első vagy második, de hogy remek, az elvitathatatlan.
Nem tisztem, hogy reklámot csináljak Ásós Gézának, a Kira séfjének, nincs rászorulva az én dicsérő szavaira, de egy röpke, mai történetet mégiscsak megosztanék veletek.
Ha tehetem, éppen arra járok nem mulasztom el, hogy egy hagymás vérre ne álljak meg a kifőzde előtt. Úgy, ahogy azt kell! Sok kenyér, könyöklős pult, remek falatok!
Nemcsak azért, mert imádom a hagymás vért- kölyök korom disznóvágásainak hajnalát hozza vissza az emlékeimbe, nagyanyám konyháját, anyám és nagyapán sürgölődését, a böllér mosolyát- azért is mert, íze, hangulata van ezeknek a könyöklős perceknek! Ne tudd meg, ki mindenki ácsorog, falatozik itt!
Egy könyöklős pultnál eltűnnek a hierarchiák, ki voltam, vagyok, lehettem volna! Mi van a szatyromban, mennyire dombornyomatú a bankkártyám, hová szavazok majd két hét múlva.
Ki a manót érdekel itt mindez! Cigány töltöttkáposzta, csülkös pacal, babgulyás, hagymás vér! Csak ez itt a fontos, na meg Géza kedves tekintete.
De amit mesélni akartam! A négy asztalnál zsufig ácsorgunk, eszünk, néha meg-meg jegyezzük, ez valami fantasztikus!
Aztán elsétál mellettünk két, mondjuk így, meghatározhatatlan külsejű úr.
Viszonylag hangosan, hogy mindenki jól hallja: "Cigányok! Na, ezeknél se eszünk!"
Tudod mit barátom! Hát maradj éhen! Úgy kell neked! Mi meg mosolyogva a bajszunk alatt, tovább kanalazzuk Géza finom falatjait!
Jó étvágyat!
