Idén május 26-án ünnepeljük áldozócsütörtököt. Sokan keveset tudnak erről az ünnepről, így mielőtt nekiállna gúglizni, igyekszünk összefoglalni, mit is jelent ez az ünnepnap.
Ezen a napon, a feltámadás utáni 40. napon Jézus Krisztus a mennybe ment.Áldozócsütörtök neve a középkori római katolikus egyházban terjedt el, mint a húsvéti szentáldozás határnapja. Ebből ered az egyedülálló magyar név, más nyelvek inkább a mennybemenetel tényét emelik ki. Magyarul használatosak még az áldozónap és Urunk mennybemenetelének ünnepe kifejezések, a protestánsok inkább a mennybemenetel szót részesítik előnyben. Az ősegyház az Ascensio Domini (az Úr felemeltetése) elnevezést használta.
Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került.
Jézus elragadtatása tanítványai szeme láttára történt, mint arról a Szentírás beszámol. "Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült" – írja a Márk evangéliuma (16,19). "Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe" – ez a rész pedig a Lukács evangéliumában (24,50-51) olvasható. Az Apostolok Cselekedetei így emlékezik meg: „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől." (1,9)
A Zsoltárok Könyve jövendölése: Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, Uram Isten! (68,19). És A Zsoltárok Könyve (110, 1-2): Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!
Hogy minden úgy történt, ahogy Isten előre kijelentette. Így mi is bízhatunk abban, hogy be nem teljesedett ígéretei valóra válnak.
Erről Pál levelében olvashatunk, amit az efezusiakhoz írt: „És vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban" (2,6-7).
Jézus – miképp az előbbi idézetek megvilágítják – a mennyben van, „ül a mindenható Atya Istennek jobbján". A Heidelbergi Káté így körvonalazza: „Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi természete szerint nincs többé e földön, de istenségére, fenségére, kegyelmére és Lelkére nézve soha nem távozik el tőlünk." (HK 47.)
A 12. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. A középkori és kora újkori Magyarországon szokás volt, hogy az áldozócsütörtöki misén a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot kötelekkel felhúzták a templom mennyezetéig. Ezen a napon kenyérszenteléseket is tartottak, mely sok helyen fennmaradt.
reformatus.hu
