A Roma Holokauszt Áldozatainak Emléknapja kapcsán az utazás fő célpontja az auschwitz – birkenaui koncentrációs tábor helyén kialakított emlékmúzem volt, ahová a járvány előtti adatok alapján évente több mint kétmillióan látogattak el a világ számos pontjáról.
Augusztus 2-án ünnepi üléssel és koszorúzással emlékezetek meg a roma holokauszt áldozatairól az MPE-OCM munkatársai, majd ezt követően egy kétnapos lengyelországi utazással folytatódtak a programok, amelynek során a résztvevők a haláltáborok helyszínén szembesülhettek a háborús tragédia borzalmaival. Az utazásnak ugyanakkor egyfajta csapatépítő jellege is volt, hiszen a misszió dolgozói az ország számos pontján végzik feladatukat, ezért gyakran csak a közösen szervezett események alkalmával van lehetőségük megismerniük egymást. A lengyel látogatás első állomása Krakkó volt, ahol mindenki meggyőződhetett arról, hogy nem túlzott a csapat idegenvezetője, amikor Európa egyik legszebb városának nevezte az egykori királyi fővárost. Krakkó különösen kedvelt turisztikai célpont, és népszerűsége nem is véletlen, hiszen érdekes múzeumok, történelmi épületek, hangulatos utcák sokasága található meg az egyébként nem túl nagy területen fekvő óvárosi részen. A néhány órás városlátogatás maradandó élményt nyújtott a társaság számára, többen megfogadták, amint lehetőség lesz rá, ismét visszatérnek.
Az utazás második napja már a holokauszt során elhurcolt áldozatokra való emlékezés jegyében telt, akik között rengeteg olyan roma származású is volt, akiknek nagy része szintén az auschwitz–birkenaui táborban lelte halálát. „Tanulnunk kell a múlt borzalmaiból, de a feladatunk az, hogy ezeket a tanulságokat leszűrve, előre nézve végezzünk munkánkat” - fogalmazta meg Durkó Albert, misszióvezető.
A múzeum és emlékhely 1947-ben jött létre a lengyel parlament rendelete szerint, a volt foglyok kezdeményezésére. A tábor körülbelül 150 épületből áll, az állandó kiállítások mellett megtekinthetők az eredeti barakkok, utak, kerítések, és vasúti rámpák, amelyek megmaradtak. A mintegy négyórás program során magyar nyelvű idegenvezető kalauzolta végig a szívszorító helyszínen a csoport tagjait.
„1940-ben hozták létre a németek által megszállt Krakkótól hetven kilométernyire található auschwitzi, később pedig a birkenaui lágert, amit hivatalosan ugyan munkatáboroknak neveztek, de valódi halálgyárként működtek. A legtöbben az ideérkezők közül hittek abban, hogy valóban dolgozni kell majd nekik, de sokukat közülük szinte azonnal a gázkamrába vezettek. A tábor parancsnoka Rudolf Höss volt, akit később az egyik gázkamra közelében felállított akasztófán végeztek ki” – hangzott el a tájékozatóban.
A roma holokauszt áldozatainak számát nehezen lehet pontosan meghatározni, mivel sokukat irataik nélkül hurcoltak el, gyilkoltak meg éppen Auswitzban, de az biztosan tudható, hogy rengetegen vesztették életüket a mészárlások során. Az egyik barakkban kizárólag rájuk emlékeznek a berendezett kiállítással. Az udvaron felállított akasztófákat, a rengeteg gyermekcipőt, vagy a gázkamara látványát többen csak könnyes szemmel tudták végignézni, akadt olyan résztvevő is a csoportban, akinek a nagyszülei is a háborús mészárlás áldozatai lettek, és a család a mai napig nem tudja, hogy hol lelték halálukat. Egy biztos: a rövid, ámde élményekben gazdag lengyelországi utazás minden résztvevőben mély nyomot hagyott, és az a cél is megvalósult, hogy egymáshoz közelebb kerülve, a másikat jobban megismerve folytassák munkájukat a kollégák. Lengyelországtól a Tátra hegyeinek látványával búcsúztak el a missziósok, szívükbe zárva egymást, és az utazás élményeit.
