Halk megfontolt, ugyanakkor már időtálló és bizonyítást nyert üzenetét talán néhányan csak nehezen, vagy egyáltalán nem hallották meg. Hagyománya a szentírásban gyökerezik, ami az Úr testamentuma, Jézus életének ránk maradt leírása. Ha ebben nem is hisz valaki, mégis egy emberközpontú, a szeretetet és a bizalmat előtérbe helyező készülődés és ünnep vált egyre fényesebbé a gyertyák meggyújtásával egyidejűleg. Hasonlatosan a lelkünkben megsokasodó melegséghez, mintegy annak szinbólumaként. A hívogató szó halk, nem tolakodó, ám harmonikus és melegséget árasztó. Sajnos ezt könnyen elnyomja a mai világunk harsogó, felesleges zajokkal teli, már-már bábeli zsibongása. A modern kor pótlékokat, ígéreteket kínál. Fényes édességeket, melybe beleharapva kiderül: a máz üres, az ígéret hamis.
Nemrég emlékeztünk a reformáció napjára. Luther Márton a búcsúcédulák árusítása ellen is szót emelt. A bűnbocsánat, hasonlóképpen a megváltáshoz nem vásárolható meg pénzért. Ahogyan a szeretet és a lelki béke sem. Ha a karácsonyi ajándék célja a kompenzáció, az elmaradt dolgok pótlása, akkor már régen rossz irányba mennek a dolgok. A karácsony ünnep, a szeretet és a fény ünnepe és nem megemlékezés, illetve nem elsősorban az. Megemlékezés a megváltó megszületéséről, de nem szabadna hogy megemlékezés legyen a rég elmúlt szeretetről, esetleg az év közben elmaradtak pótlásáról. Normális esetben mint egy nagyító tükörnek kell elénk tárnia és megsokszoroznia az egybetartozást, a családi otthon melegét.
Immár évek óta beszélhetek, és beszélek - akár a karácsony ünnepével kapcsolatban - nagyobb nyilvánosság előtt is. Váratlan nehézségekről és kihívásokról, valamint azok leküzdéséről, megoldásáról sajnos többször kellett már szót ejtenem. A sors idén is kemény problémák elé állított minket. Esetleg néhány hívő testvérünk szerint éppen a Mindenható gördített akadályokat elénk. Ez nem így van! Sem a sors, sem az Isteni gondviselés nem okolható ezért. Az gyarlóság, kapzsiság és irígység viszont annál inkább. A mostani háború és az azzal összefonódó gazdasági káosz valódi emberi “találmány”. Mintahogyan a felejtés, vagy az, hogy elődeink, illetve a saját hibáinkból sem igazán tudunk tanulni. Egy nehéz, nélkülözésekkel, esetleg erőszakkal és szenvedéssel teli időszaktól a generációk váltásával egyre távolabb kerülünk mind időben mind érzelmileg. Aztán egyszer csak a saját bőrünkön érezzük, amit régebben elképzelhetetlennek gondoltunk. Bennem még él a nagyapám mesélte emlékkép, mely nyirkos, sártól lucskos, vagy éppen csontig hatoló, hidegre fagyott lövészárkokról szólt. Ott az ünnep és a szeretteik tényleg csak a szívükben és lelkükben lehettek velük.
Mindezek - és az adventi gyertyák - fényében gondoljuk át a van-nincs, könnyű-nehéz, jó-rossz fogalmak jelentését és helyét a mai mindennapjainkban. A panaszt váltsa fel a józan tisztánlátás, a megoldások keresése. Amint mondtam az előbbiekben: az Úr nem a gondok okozója. Viszont Ő figyel ránk, a megváltó Jézus pedig hallgat minket és mindketten várják, hogy kérjük, elfogadjuk iránymutatásukat, segítségüket. Hiszen tudjuk:
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,16–17)
Azonban nem csak szerette, hanem a mai napig is szeret minket, a világunkat. Az egyszülött Fiú is köztünk jár, kopogtat és bebocsátást kér a még el nem hivatottak szívébe. Születésének napja legyen tehát ténylegesen a szeretet ünnepe: Emlékezés és hálaadás az Úr feltétlen szeretetéért. Ünneplés és boldog együttlét akár testben és lélekben, akár csak lélekben szeretteinkkel barátainkkal. Mindezek természetesen mindenkinek saját hite és világnézete szerint. Emellet legyen ez a pihenés és feltöltődés időszaka, felkészülés a megoldásainkat sem nélkülöző várhatóan könnyebb, felhőtlenebb eljövendő időszakra.
Mindezek jegyében kívánok Önöknek lélekemelő felkészülést, valamint kellemes és boldog, szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket!
