Városunk III. kerülete, Ibrány a város északnyugati részén helyezkedik el. A III. kerület arra utal, hogy Malomvég és Bánhida után, de még Hatház és Újváros előtt létesült. Azóta mindegyik városrészünk jelentősen megnövekedett a területét tekintve. Azt, hogy mióta van Békésen hivatalosan az „Ibrány” elnevezés, egyelőre kérdés. Legrégebben ismert kerület Bánhida, de ez eredetileg különálló falu volt, de a gyulai uradalom 1525–1528 között készült kimutatásában már egyértelműen a város része, „Bánhidutca” néven, az 1567. és 1579. évi török defterek pedig egyenesen Bánhida városrészként („Bánhid mahalle”) sorolják fel!
Az Ibrány elnevezés első felbukkanására csak a korabeli adó- és lakosságösszeírásokban, anyakönyvi bejegyzésekben, bírói számadáskönyvekben és egyéb iratokban (végrendeletek, szerződések, különböző perek s egyéb jogi eljárások okmányai) került sor. Az elnevezés eleinte jelző volt, amelyre azért volt szükség, hogy megállapítsák, hogy melyik személyről is van éppen szó a hasonnevű békési lakosok közül. Az öt történelmi kerület hivatalos formában történő megnevezése ennél némileg későbbi. Az Ibrány név eredetére több elmélet is született. Az egyik közkeletű vélekedés szerint az Ibrahim személynév a török korba utal, és valamelyik török parancsnok emlékét őrzi. A másik elképzelés szerint Ibrány település neve van mögötte, ami teljesen logikus. Az más kérdés, hogy a szabolcsi Ibrány az Árpád-korban muszlim népességgel rendelkezett, és az Ibrahim-Ibrány névtorzulás is valószínűnek tűnik – középkori összefüggésben.
Az ibrányiak Békésre költözése talán a legjobban dokumentált eset a város újra települése kapcsán. Ezt az utóbbi években dr. Seres István mutatta ki a Békés újratelepüléséről szóló könyvében. Az Ibrányt birtokló Vajai Ibrányi család tagjai ugyanis 1744–1745-ben pert indítottak az ide szökött jobbágyaik miatt. A részint megváltoztatott vezetéknév alatt ide érkező ibrányiak egy része tovább ment a Harruckern család egyéb településeire, így a szomszédos Dobozra, vagy a Csongrád megyei Szentesre, de tudunk arról, hogy egyesek előbb vagy utóbb a közeli Csökmőre, Gesztre vagy Komádiba (Bihar megye) távoztak, esetleg azt közbe iktatva telepedtek meg Békésen vagy éppen kis kitérő után városunkba tértek vissza... A szökésekre a későbbi vizsgálatok szerint 1711–1712-ben került sor. Többek között a Bakó, Bimbó, Dohányos, Fülöp, Juhász, Kálmán, Kánya, Konkoly, Kormány, Kosztriba, Molnár, Nagy, Nagymihály (?), Oláh, Rácz, Szász, Szekeres, Szűcs, Tamás, Tóth, Varsányi és Vincze családok számos tagjáról rendelkezünk érdemben adatokkal, és ezen családok többsége ma is itt él.
Ibrány városrész lényegében úgy írható le, hogy a Körös és a Csíkos-ér között helyezkedett el, a Körös-folyóháton. Ez logikus is, hiszen az áradások gyakran veszélyeztették a lakott területeket. A városrész így keskeny, de hosszú, kb. egy kilométer hosszúságú terület, a belvárosi hídtól egészen a török kori várig (Kastélyzug) terjedt. A két fő utcája a mai Kispince (és Jantyik, amely a folytatása volt) és a Hosszú utca (mai Bocskai). Külön érdekességként felhívom az olvasók figyelmét a Tűzkút és Kasza utcák alkotta gyűrűre, amely szerintem eredetileg az állatok őrzését is szolgálta a legkorábbi időkben. Az 1804-es hivatalos várostérképen már szerepel az Ibrány elnevezés, valamint a ma ismert ibrányi utcaszerkezet is ismert volt. Ekkor már megvolt a Kispince, Bocskai, Kert, Jantyik, Jámbor, Kürt, Kasza, Tűzkút, Nyíri, Bérenc, Kopasz és Galamb utca is. Az 1804-es térkép „kastélyként” jelzi a régi vár helyét is. Ibrány jelentősebb bővülésére a XX. század második felében került sor, amikor a Nagykert déli része és az Epreskert beépült. Így ma Ibrány az Élővíz-csatornától a Táncsics utcáig terjed.
