A törökdúlás után a főtéren, a mai zeneiskola helyén épült fel vagy épült újjá az az iskola, amelyben fél évig Szegedi Kis István, az intézmény névadója is tevékenykedett. Az épületet 1799-ben egy újabbal pótolták, de ez sem bizonyult megfelelőnek, így 1844-ben gróf Wenckheim József Antal anyagi támogatásával egy új, emeletes épületet emeltek. Ennek „Kollégium” volt a neve, és a népnyelv még ma is így ismeri. Az elnevezés utal egyrészt arra, hogy egy épületben tanultak az „elemisták” és a középiskolások, másrészt pedig arra, hogy a békési iskola a Debreceni Református Kollégium partikulára, résziskolája volt.

1883-ban új középiskolai törvények születtek hazánkban, amelyek konkrét előírásokat fogalmaztak meg, hogy milyennek kell lennie egy gimnáziumnak, ha nyilvános iskolaként fenn kíván maradni. Ebben a tanárok képzettségétől kezdve a helyiségek belmagasságáig sok minden szerepelt. A kilencvenes években arról már élénk vita folyt ezzel kapcsolatban, az állam bejelentette, hogy csak abban az esetben biztosít államsegélyt az iskolának, ha az eleget tesz a helyiségekre vonatkozó kívánalmaknak is, valamint a hat helyett nyolc évfolyamos képzést indítanak be. Szükségesnek látszott egy új épület emelése. A község ehhez telket biztosított 1895-ben, és abban is megállapodtak, hogy az igazgatótanácsban a község vezetése egyharmadnyi aránnyal vesz részt. A magyar állam évi 12 ezer forintos segélyt ajánlott fel az iskolának. Felállították a VII. és VIII. évfolyamot is, az 1901/1902-es tanévben pedig lezajlott az első érettségi vizsga. Az építkezés költségeihez az állam, a község, a református egyház és a lakosság járult hozzá, a terveket Alpár Ignác (1855-1928) készített el. Alpár a korszak neves és ünnepelt építésze volt, így több híres és fontos épület fűződik a nevéhez, többek között a Hősök tere mellett álló történelmi épületcsoport és benne Vajdahunyad vára.

1902 szeptemberében hirdették meg a pályázatot az építésre a kész tervek alapján, október 28-án már megtörtént az alapkő letétele. A költségek 180 ezer koronára rúgtak. A homlokzat két emeletes, 47 méter hosszú és 16 méter magas volt, a termek 4 méteres belmagassággal készültek el. Az egész épületre a tágasság és világosság volt jellemző. A fő homlokzat a Petőfi utcára néz, az épület alakja T betűt formáz. Az utcafrontra néző szárny szélesebb, nem csak magasabb, mint az udvari szárny, amely egyébként kétszintes. Az utcafrontra néző rész hat méterrel beljebb van az utcától, és téglakeretbe foglalt öntöttvas kerítés határolja. A tizenkét tengelyes főhomlokzat közepén díszítés van, amely az építés dátumát is tartalmazza. A tetőtér belmagassága igen nagy, a faanyagot (fenyő) Erdélyből hozták.

Az avató ünnepségre október 21-én került sor. Kecskeméti Ferenc vezető lelkész imája után Osváth Ferenc igazgató mondott ünnepi beszédet, amelyből egy gondolatot idézek: „12 esztendőnek küzdelmes munkáját fejezi be a mai örvendetes nap. Talán egy intézet sincs hazánkban, melynek megalapítása a mienkhez hasonló lett volna. Nem fejedelmi kegy, nem bőkezű patronusok áldozatkészsége hozta létre intézetünket, hanem az egyszerű jobbágyok művelődés után való vágya és a bennük munkálkodó, hazaszeretettel párosult élő hit.”