Eltelt egy év megint, tavaszodik lassan,
Lelkünkbe a melegsége beköltözik halkan.
Tavasznak tündérei, vigyorgó vadalmák
Selymesen mosolyogva illatjukat adják.
Piros arcukon a napsugár, mintha hárfán hegedülne,
Annyira jó látni őket, hogy hívja derűre.
Látni, hallani s csodálni őket,
A mindig csacsogó, földi fecsegőket.
Komoran magyarázó, bosszankodó zöldet,
Látni, ahogy szirmaikkal érintik a földet.
Hallani, hogy messze-messze elér arany kacagásuk,
Érezni a tisztaságot s illatos ruhájuk.
Látni azt, hogy léteznek e kedves, kicsi virágok,
Hogy szebbé tesznek minden napot s az egész világot.
Köszönjük meg ma is Nekik, ezen jeles napon,
Kívánom, hogy legyen boldog életük nagyon, de nagyon!
Arcotokon férjen el a mosoly és a derű,
Lelketekbe költözzön be minden, mi egyszerű.
Hullajtsatok könnyeket is, mert azt nektek is szabad,
Legyen, aki vigyáz rátok, ki elébetek szalad.
Legyen mindig olyan, ki felnézhet rátok,
Ti egész évben nyíló, tavaszi kis virágok.
