A böjtöt és egy heteken át tartó lelki utazást követően elérkeztünk a kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepéhez. A magunkba fordulásra a húsvétot megelőző időszakban ugyanúgy mindig szükség van, mint karácsony előtt, hiszen csak így érthetjük meg az áldozatot, a végtelen szeretet erejét, az egymásért vállalt felelősség értelmét, a megbocsátás nehéz, de különleges és semmihez sem hasonlítható üzenetét. A kereszténység ünnepei mind a húsvétból, a feltámadásába vetett hitünkből táplálkoznak.

Ilyenkor hívők és nem hívők egy emberként emlékeznek arra a régi húsvétra, azokra a napokra, amelyek csaknem kétezer éve értelmet adtak és adnak mindannyiunk életének. Fiatalok és idősek állnak meg egy pillanatra, hogy átgondolják, mit jelent Jézus az emberiségnek, milyen áldozatot vállalt értünk, és ezzel hogyan hozta el a reményt valamennyiünknek.

A locsolkodás közben, a sonkával és tojással terített asztal mellett nagyon fontos, hogy ismét megéljük az együtt töltött idő pillanatainak örömét és értékét, az egymásra való odafigyelés, az egymás iránti felelősség valamint az összefogás érzését. S közben egy perce sem szabad megfeledkezni arról, hogy volt, aki a legbecsesebbet, az életét adta értünk.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok áldott, békés, szeretetteljes húsvéti ünnepeket mindenkinek!