Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntök mindenkit intézményünk a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Technikum, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium középiskolai ballagási ünnepségén.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm:
- Kálmán Tibor urat, Békés város polgármesterét
- Nagytiszteletű Molnár Máté lelkész urat, a fenntartónk képviselőjét
- Kicska LászlóMiklósintézményi lelkész urat
- a lelkészi kart
- Gellén Jánost, Gyülekezetünk főgondnokát
- Szászné Sas Hajnalka iskolaügyi gondnok asszonyt
- a Presbitérium megjelent tagjait
- vezetőtársaimat:
Kis Eszter gazdasági igazgatóhelyettest Dr. Pataki Ágnes általános igazgatóhelyettest, középiskolai intézményegység-vezetőt Vég Gábor igazgatóhelyettest Bíró Péter kollégiumi intézményegység-vezetőt Farkas-Piskóty Boglárka óvodai intézményegység-vezetőt.
Megkülönböztetett szeretettel köszöntöm továbbá a mai napunk büszkeségeit, ünnepeltjeinket:
a 12.A osztály végzős diákjait és osztályfőnöküket: Gólyáné Zima Adrienn tanárnőt.
„ Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt…” szól a jól ismert ballagási ének. Igen, egyszer minden véget ér. Így tovább kell lépni, elindulni egy másik úton az itt töltött évek emlékeivel, sikereivel. Az ember életében teljesen természetesen, előre meghatározott, olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életünk jelentős, felejthetetlen állomásai, s amelyek, emlékezetesek maradnak sokáig. Egy ilyen ünnepi alkalomnak a részesei vagyunk most. Elérkezett ez a várva várt nap : ballag a 12.A osztály.
Kedves Ballagó Diákok! Kérem, gondoljatok most néhány percig mindazokra, akik segítettek, bíztattak, bátorítottak Benneteket az elmúlt évek során. Én elsősorban a szüleitekre, családotokra gondolok. Azt hiszem, elérkezett az ideje a hálának, a köszönetnek. Hadd szóljak külön is az Édesanyákhoz, hiszen holnap, vasárnap Anyák Napja lesz. Én azt hiszem, szebb ajándék nem is lehet egy édesanyának, mint látni, felnőni gyermekét, látni azt, hogy eljutott valahova, és tudni azt, hogy mindaz a sok szeretet, olykor a szigorúság, az odaadás nem volt hiábavaló. Én innen is szeretném megköszönni a gyermekeik nevében a szülői háznak az odafigyelést, a törődést.
Kedves Szülők! Vannak az életünknek egyszeri és megismételhetetlen pillanatai: ilyen volt a gyermek megérkezése a családba, az első mosolya, az első szó, az első csínytevés, az első ölelés és sorolhatnám, ilyen ez a mostani ünnepi, megható alkalom is. Kívánom, hogy még számtalan közösen megélt örömteli percekkel gazdagodjanak. És remélem, hogy az Önök büszkeségei, a mi diákjaink megállják helyüket további életük során is. Intézményünk Tantestülete nevében pedig köszönjük Önöknek a bizalmukat, hűségüket, hogy több éven keresztül hittek abban, hogy gyermekük a legjobb kezek között nevelődik, formálódik.
Kedves Kollégáim, Munkatársaim! Amikor meglátjuk a diákok szemében a felcsillanó, - talán szóban nem, de a mosollyal, a mozdulattal, az emberi tartással kifejezhető köszönetet, akkor nyugodtan elmondhatjuk, nehéz volt, küzdelmes volt, kölcsönösen elfáradtunk, de érdemes volt. Köszönöm a tartalmas, türelmes, következetes, áldozatos munkátokat. Meggyőződésem, hogy minden kollégám sokat tett azért, hogy a végzős diákok sikerrel vegyék majd a következő akadályt, az érettségit.
Kedves Diákok! Az elmúlt évek alatt többször hallottátok, olvashattátok iskolánk alapvetését: Hit – Tudás – Szeretet Reményeim szerint meg is tapasztaltátok. Mert meggyőződésem, hogy hitbenés szeretetben neveltünk, tanítottunk Titeket, tanáraitok tudásuk legjavát adták át Nektek, hogy felkészült és „érett” diáként érkezzetek meg tanulmányaitok első és igen komoly megmérettetésére. Most Ti következtek! Mi bízzunk Bennetek! Kívánjuk, továbbá, hogy otthont találjatok a világban és boldog, elégedett felnőttként éljetek majd, hiszen hasznos életcélt találni és azt kitartóan megvalósítani - ez az egyik titka minden olyan életnek, amelyet érdemes megélni.
„ Az Úr vezessen végig az úton, szerteszét ha sodor is a sors,
Mert ha Őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk.”
- 844. zsoltár -
Köszönjük, hogy itt voltatok, hogy a diákjaink voltatok, hogy taníthattunk-nevelhettünk Titeket. Isten veletek!
Békés,2024. 05.04. Palatinus Pál, igazgató
