Olyan mindannyiunkat kísérő pillanat ez, amikor senki sincs egyedül. Édesanyánk tart bennünket karjában, szeretetében szívünk első dobbanásától kezdve. A gyermek számára az anya- maga a világ. S valóban, a nagyvilág felnőttként is úgy tekint vissza reánk, ahogyan azt édesanyánk szeme, keze, lelke megmutatta nekünk. Most, anyák napján, amikor a legszebb virágokat keresi tekintetünk, szeretnénk ebből valamit mi is viszonozni. Szeretnénk, ha a mai nap minden fénye, színe, illata ezt üzenné a szirmok, levelek nyelvén: Köszönöm!
Ma mindannyiunk előtt ott ragyog a világ legszebb arca. Ott ragyog még akkor is, ha talán már be kell csuknunk ehhez szemeinket egy pillanatra… Az anyaság, mint a szeretet legtisztább forrása időtlen, kortalan. Hiszem, hogy az anyai szeretet megélése nem csak a testvéreket, minden embert összeköt valahol. A benne rejlő eltéphetetlen kapocs erőt, reményt ad nekünk életünk minden pillanatában. Kedves Édesanyák! Minden gyermek egy új világ, minden gyermek a teremtés új csodája. Gyermekként állunk meg ma is az ünnep kapujában, hogy megköszönjük a szeretet, gondoskodás és önfeláldozás erejét, a bizalomban, bátorításban rejlő hitet. Isten éltesse mindannyiukat!
