Kevésbé ismert tény, hogy a Nagy Imre-kormánynak volt Békés megyei tagja is a békési B. Szabó István személyében. A politikus már 1946-ban is volt miniszterelnök-helyettes (államminiszter), valamint más közéleti tisztségeket is betöltött.
A forradalom és szabadságharc napjaiban gyorsan váltották egymást az események. A széteső kommunista párt kezéből kiesett az ország feletti irányítás, és a kommunista Nagy Imre sem tudta leszerelni, megnyugtatni a forradalmárokat. Az egypártrendszert spontán módon váltotta fel a többpártrendszer, a korábban elhalt, megszüntetett pártok újjáéledtek. Ezekben a folyamatokban elsősorban a „kéznél levő” politikusok tudtak bekapcsolódni. B. Szabó István, aki a párt egyik alapítója volt 1930-ban, Budapesten ládaszegelő segédmunkásként kezelte a kenyerét. Miután a vagyonából kiforgatták, kénytelen volt Debrecenbe, majd Budapestre költözni. Emlékirata részletesen mutatja be a forradalom alatti eseményeket, továbbá a peranyaga szolgáltat értékes forrásanyagot. Október 26-án került sor a Független Kisgazdapárt újjaalakítására. Érdekes, hogy a párt formálisan nem szűnt meg soha, egy pártiroda is volt, ahol a baloldali kisgazda politikusok időnként összejártak. A Kisgazdapárt visszaszerezte a régi Semmelweis utcai székházát, valamint minisztereket delegált az 1945-ös koalíciós alapon újjászervezett kormányba is. Ebben a kisgazdákat először Tildy Zoltán volt köztársasági elnök, valamint az 1947-ben a szovjetek által elhurcolt Kovács Béla képviselte. November 2-án B. Szabó is miniszter lett, igaz, csak két napra. A békési politikus tagja lett a kisgazdapárti ideiglenes intéző bizottságnak is. Később a legtöbb támadást az október 31-i rádiós interjúja miatt kapta, mert ebben elmondta: a Független Kisgazdapárt most is az 1930-as „Békési Program” alapján áll.
November 3-án B. Szabó szeretett volna hazatérni Békésre, de ekkor ez már nem volt lehetséges a szovjet csapatok előrenyomulása miatt. Egyre több szovjet csapat érkezett Budapest alá, a várost gyűrűbe fogták. November 4-én hajnalban megindult a támadás a főváros ellen. Tildy éjszaka a parlamentbe hívatta B. Szabót, aki találkozott a csomagokkal távozó Nagy Imrével, valamint Mindszenty bíborossal is. A miniszterelnök a jugoszláv, az érsek az amerikai nagykövetségre menekült. Amikor az oroszok az országházhoz érkezetek, már csak B. Szabó, Tildy és Bibó István volt a gyönyörű épületben. Tildy először ellenállásra adott parancsot a parlamenti őrségnek, de B. Szabó meggyőzte, hogy az ellenállás reménytelen, és kár lenne elpusztítani az építészeti remeket. A kisgazda miniszter az Egyesült Királyság nagykövetségére próbált bejutni, de az angolok nem adtak neki menedékjogot. Egy darabig „csend” volt, nem keresték a Kádár-féle új rendszer emberei, és a Kisgazdapárt intézőbizottsága is üléseket tartott. Decembertől az újjászervezett kommunista vezetés lecsapott a hangadókra.
Márciusban Kádár János Moszkvában járt, ahol azt a parancsot kapta, hogy gyorsítsák fel a megtorlást és zárt ajtók mögött folytassák le a pereket. 1957. március 9-én B. Szabóra is sor került, őt a lánya lakásáról hurcolta el a rendőrség. Több mint egy évig ült börtönben, mire kitűzték a perét. Maga Nagy Imre bírósági eljárása is húzódott, mert a hatalom még nem döntötte el, hogy mi legyen a vezető sorsa. Végül a kivégzés mellett döntöttek. 1958 júniusában készült el az ügyészség vádirata B. Szabó ellen, akivel szemben a vád „a népi demokratikus államrend megdöntése” volt. A zárt tárgyalás augusztus 15-16án zajlott le. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a 39/1958/3. számú ítéletében három évi börtönbüntetésre ítélték, amibe beszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött időszakot is. Viszonylag „enyhe” ítéletet kapott a kép napos miniszterségéért a békési politikus. A Kozma utcai börtönből Márianosztrára került, ahonnan négy hónappal a 66. születésnapja előtt szabadult.
