A kérdésre azt a választ tudom adni, hogy valószínűleg sem a hónap, sem a nap, de még az év sem stimmel. Dionüszosz Exiguus római szerzetes (meghalt 544-ben) igyekezett kiszámolni Krisztus születésének évét a római történelem eseményei alapján, de valószínűleg tévedett. Az ő nevéhez kapcsoljuk a Krisztus előtti és Krisztus utáni időszámítás fogalmát. Ez nem volt ritka a történelemben: Kr. e. 9-ben született egy olyan felirat, amelyben a lelkes szerző azt javasolta, hogy Augustus császár születésétől számolják az időt…

Tény: a Római Birodalom Augustus császár uralkodása (Kr. e. 27-Kr. u. 14) között egy békés időszakot élt meg, annak ellenére is, hogy folyamatosan háborúzott. A mondat két része ellentmondásosnak tűnik, de mégis igaz, hogy olyan állam jött létre, amely az akkor ismert világot átfogta az Atlanti-óceántól Perzsiáig. A polgárháború véget ért, a rablóbandákat, kalózokat felszámolták, a birodalom belsejében régen látott béke honolt. Ebben a jogilag, politikailag, gazdaságilag szervezesen összenövő képletben született meg a Názáreti Jézus egy látszólag jelentéktelen római tartományban, Júdeában. A helyzetet bonyolítja, hogy a kicsiny, zsidók lakta ország egy része volt a birodalom része követlenül (provinciaként), több tartomány vazallus fejedelemségként kapcsolódott a birodalomhoz.

Jézus születése meghatározásához számos támpontot nyújtanak az evangéliumi beszámolók. Az egyik az adószedés kérdése. Valóban, Augustus tudni akarta, hogy mekkora adóbevételre számíthat az egyes tartományokból, ezért cenzust rendelt el, amit népszámlálásként is felfoghatunk. A számlálás két körös volt: először mindenki felkereste azt a várost, ahol birtoka volt, majd második körben megtörtént az adó megállapítása. Nem volt kérdés, hogy József és családja felkeresse Betlehemet, mert ott volt birtokuk, és a terhes Máriával kénytelen volt a nem kis utat megtenni Názéretből Betlehembe. A cenzusra Quirinius szíriai helytartósága idején került sor, aki Kr. e. 6-5 között, majd Kr. u 6-10 között irányította a tartományt. A másik támpont Nagy Heródes uralkodása volt, aki Kr. e. 4-ben halt meg, tehát Jézusnak ez előtt kellett megszületnie. Harmadrészt rendelkezésünkre áll az az adat is, hogy a napkeleti bölcsek felkeresték a Szentföldet. Kr. e. 5 tavaszán egy hetven napig fényesen világító üstökös jelent meg az égen, amelyről még a kínai krónikák is beszámoltak. Kr. e. 6-ban egyébként volt egy másik égi jelenség is: a Jupiter és a Szaturnusz együttállása egy fényes „csillagot” képeztek. A Hold mögött elhaladó bolygók különösen kedvező jelnek számítottak egy fontos uralkodó megszületése szempontjából. Nem csak az év az érdekes, hanem a napszak is: mindkét esetben tavasszal tűnt fel a jelenség, ráadásul a mezőn juhokat legeltető pásztorok is inkább tavaszra utalnak.

Hogyan került Jézus születése december 25-re? Az ókori egyház nem ünnepelte a karácsonyt, mert a keresztyén számára a megváltás, Krisztus kereszthalála és feltámadása volt a fontos. Ezért tartották alkalmaikat vasárnap, így minden héten megemlékeztek a húsvéti eseményről. A III-IV. századra Jézus földi születésnapját január 6-án kezdték el ünnepelni. Amikor Constantinus császár a IV. század elején szövetséget kötött a keresztyén egyházzal, és maga is hitjelölt lett (bár csak halálos ágyán keresztelkedett meg), a napistent imádó uralkodó december 25-én, a vidám Szaturnália-ünnepen kezdte el ünnepelni a karácsonyt. A karácsonyi ünnepre azért is szükség volt, mert a kor egyik divatos szektája kétségbe vonta, hogy Jézusnak valódi teste volt, szerintük a Megváltó csupán szellemi lény. A decemberi ünnep mellett szólt az is, hogy a nyúló éjszaka a téli napforduló után ismét hosszabb lett, jelezve, hogy a fény (Krisztus) legyőzi a sötétséget (a bűnt). Ahogy a húsvétot és a pünkösdöt is egy másik vallásból "kölcsönözte" a keresztyénség, úgy a karácsony napját is.

Teológiai szempontból teljesen érdektelen, hogy mikor született a Názáreti Jézus, a lényeg az, hogy megszületett. A történelem egy pontján belépett az emberi történelembe, a küldetése az volt, hogy megváltsa az emberiséget. A december 25-i ünnep eredete nem keresztyén, de ez lényegtelen is. A tartalom a fontos. A történelemben gyakran megtörtént, hogy egy vallás átvett és átalakított egy korábbi vallási ünnepet, hogy így elfogadottabbá tegye azt a lakosság körében. A karácsony az adventtel és a vízkereszttel együtt szép ünnepkört alkot, amelyet jó dolog áhitatos imádsággal végigmeditálni.

Mucsi András