„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14,1-3)

Pedagógusi pályáját, kollégiumi nevelőként 1982. szeptember 1-jén Kunszentmártonban, a Deák Ferenc Általános Iskolában kezdte. Később Monoron, a Kossuth Lajos Általános Iskolában vállalt állást, ahol az alsó tagozaton napközis nevelőként tevékenykedett, a felső tagozaton pedig magyar nyelvet és irodalmat tanított.

1989-ben csatlakozott a békési Karacs Teréz Általános Iskola nevelőtestületéhez, amelynek 1995-ben igazgatója lett. A 2007-2008. tanévtől az integrációs folyamatok révén létrejött Békési Kistérségi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat Karacs Teréz tagintézményének tagintézmény-vezetői feladatainak ellátására kapott megbízást.

2011-ben Tagintézményének fenntartója a Békési Református Egyházközség lett. Az új, többcélú református közoktatási intézményben 2011-2013 között az általános iskolai intézményegység vezetése volt a feladata, később általános igazgatóhelyettesi megbízást kapott, végül 2018-tól a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Technikum, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium igazgatója, főigazgatója lett.

A közoktatásban 30 évet töltött vezetőként, ahol mindvégig szem előtt tartotta pedagógusi hitvallását:

„Azt, hogy mit kell tennünk, legtöbbször nem mi határozhatjuk meg.

De azt, hogy hogyan tesszük azt, amit tennünk kell, az tőlünk függ.

Erre tegyük a hangsúlyt. …!”

(Dr. Angester Mária)

Folyamatosan fejlesztette és képezte magát gazdagítva ezáltal pedagógusi és vezetői eszköztárát. Mindig nyitott volt az újdonságokra, lelkesen fogadta az újító gondolatokat. Életpályájának mindegyik szakaszára jellemző volt oktató-nevelő környezetének, vezetői munkájának tudatos fejlesztése. Igazgatói tevékenységének meghatározó részeként tekintett az innovációra, így szívesen vállalt feladatokat és fogadott el megbízatásokat a különböző projektekben. Számos sikeres pályázatban tevékenykedett szakmai vezetőként.

Munkáját hivatásszerűen, példaértékűen, vezetői tevékenységét demokratikusan látta el. Fontosnak tartotta az együttgondolkodást, a csapatmunkát. Bölcsessége, nyugalma és kitartása mindannyiunk számára inspirációként szolgált. Különösen emlékezetesek maradnak azok a pillanatok, amikor közösen ünnepeltünk, amikor tanácsaival segített, vagy amikor csak egy kedves mosollyal erőt adott a mindennapok kihívásaihoz. Az ő vezetésével nemcsak intézményként, hanem közösségként is erősödtünk.

A közéletben is aktívan tevékenykedett. 1996-tól tagja lett Békésen a Helyi Választási Bizottságnak, amelynek elnöki teendőit 2004-től haláláig ellátta.

Gazdag szakmai életutat járt be, amely bővelkedett olyan szakmai tevékenységekben, melyek meghatározóvá váltak nem csupán saját személyes céljai, hanem tágabb intézményi-szakmai közössége szempontjából is. Életútja igazolja, hogy az a szakmai fejlődés, sokrétű tevékenység, amely munkáját jellemezte egy kiemelkedő pedagógusi és intézménye iránt mélyen elkötelezett vezetői attitűdöt takar.

Palatinus Pál főigazgatót az intézmény teljes közössége gyászolja és búcsúzik tőle:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.”

(Juhász Gyula: Consolatio)