A pálmafa sok ókori keleti kultúrában az élet és a győzelem jelképe volt, Izraelben a győztes király képét és a függetlenséget társították hozzá.
Virágvasárnap 39 nappal van hamvazószerda után és hét nappal húsvét vasárnapja előtt. Mivel a húsvét a hold járásával összefüggő naptárhoz kapcsolódik, folyamatosan változó ünnepről beszélhetünk, amely minden évben más napra esik egy bizonyos idősávon belül. Így virágvasárnapnak március 15. és április 18. közé kell esnie.
Mindegyik evangélium beszámol Jézus jeruzsálemi bevonulásáról, három evangélium kifejezetten említi azt, hogy pálmaágakat szórtak a szamárháton a városba lépő Jézus elé. Zakariás próféta 9. fejezetének 9. verse a szamárháton bevonuló békesség és alázat fejedelmét villantja fel. A szamáron, mint a szegények teherhordó állatán érkező Jézus az ellenképe a harcos királyoknak.
A tanítványok a Mesterrel kelet felől érkeznek Jeruzsálembe. A bevonulást különös jelenet előzi meg: Jézus parancsára be kellett térniük a közeli faluba, onnan pedig egy szamárcsikót kellett hozniuk az üzenettel: Jézusnak van szüksége az állatra. A zsidó fővárosba szamárháton bevonuló Jézus elé pálmaágakat és az emberek felsőruháit terítették. A felsőruha, a keleti ember jellegzetes ruhadarabja igen fontos dolog volt akkoriban. Védett az eső és a hőség, éjszaka a hideg ellen, és nagy tisztességnek számított, ha valaki elé felsőruhát terítettek.
A nagyhét különös jelentőséggel bír a keresztyén egyházban. A keresztyén teológia központi gondolata, Isten bűnbocsátó szeretete és az ezzel összefüggő jézusi váltsághalál nagypénteken vált kézzel foghatóvá. Jézus Krisztus elfogásában, perében és kivégzésében az egyház nem tragédiát és bukást lát, hanem az önfeláldozó szeretetet és a bűnért elszenvedett váltsághalált. Jézus nem maradt a sírban, hanem vasárnap hajnalban feltámadt, új életre kelt. Ez az élet már némileg különbözött a korábbitól, Jézus negyven napon keresztül számos tanítványának megjelent és beszélt velük. A húsvéthoz kapcsolódik Isten ígérete: ahogy Jézus nem maradt a sírban, az ő követőinek is lehetősége van arra, hogy a biológiai létezésen túl örökké vele legyenek.
A római katolikus hagyományban a liturgia színe a piros, amely a szenvedés és a vér színe. A liturgia a pálmaágak megszentelésével kezdődik, ezt hazánkban a barkaszentelés helyettesíti. Az evangélikusoknál a lila a liturgikus öltözék színe. A református egyházban felolvassák a virágvasárnapi történetet a Bibliából, és szép szokás, hogy gyermekek adnak műsort, bizonyságot téve a keresztyén hitről.
