A beszoktatás hetei a Csillagfürt Óvodában

Reggelente sok kisgyermek és szülő szeme telt meg könnyekkel – a kicsik izgatottan, olykor aggódva váltak el otthonuktól, míg a szülők féltő szeretettel engedték útjukra őket. A csoportszobákban azonban gyorsan feloldódott a feszültség: a pedagógusok szeretetteljes jelenléte, valamint az ismerkedős játékok, dalok és mesék segítettek abban, hogy a gyerekek hamar otthon érezzék magukat.

A közös mesélés, éneklés és mondókázás nemcsak jókedvet hozott a mindennapokba, hanem fejlesztette a gyerekek figyelmét, kifejezőkészségét és ritmusérzékét is. A csoport közösséggé formálódásában nagy szerepe volt annak, hogy a gyerekek megtanulták egymás nevét, jeleit, és az első barátságok is kialakulóban vannak.

Az alkotás öröme szintén hozzájárult a beszoktatás sikeréhez: a kézműves foglalkozásokon színes figurák – méhecske, katica, napocska, csiga és süni – készültek, amelyek egyszerre fejlesztették a fantáziát és a kézügyességet. A gyurmázás különösen népszerű volt, hiszen a gyerekek szabadon formálhattak, építhettek és alkothattak, miközben sikerélményhez jutottak.

Az udvari játékok a szabad felfedezés élményét kínálták: csúszdázás, motorozás, hintázás, állatetetés vagy a lengő híd kipróbálása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a gyerekek otthonosan mozogjanak új környezetükben.

A beszoktatás hetei végül bebizonyították: bár a kezdet mindig tele van könnyekkel és bizonytalansággal, a Csillagfürt Óvodában a gyerekek napról napra bátrabban lépnek be a csoportszobába. Ma már mosollyal az arcukon játszanak együtt, és egyre szorosabb közösséget alkotnak – éppen úgy, ahogy egy szeretetteljes óvodában lennie kell.