Október 6-i megemlékezés a Szegedi diákotthonban

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Sipos Tamás Norbert főigazgató és Kicska László Miklós intézményi lelkész, akik együtt hajtottak fejet a 176 évvel ezelőtti tragikus ősz hősei előtt.

A megemlékezés kezdetén Bíró Péter, a kollégiumi intézményegység vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében felidézte az 1849-es eseményeket, amikor vérbe fojtották a magyar szabadságküzdelmet, és Aradon kivégezték a hős honvédtábornokokat. Hangsúlyozta: a vesztett csaták és levert szabadságharcok erkölcsi hősei ma is példát mutatnak a megalkuvással és az árulással szemben.

Kicska László Miklós intézményi lelkész Fekete Károly püspök gondolatait idézve szólt a jelenlévőkhöz. Mint elmondta, a szabadság fogalma különleges értéket képvisel, de egyben sok életáldozat, leverettetés és visszaélés tárgya is. Isten az emberrel együtt a szabadságot is megteremtette, hogy az ember önként, szívből engedelmeskedjen neki – tette hozzá.

Ezt követően a diákotthon lakói emlékező műsorral tisztelegtek a hősök előtt.

Csomos Csaba Álmos, a 12/ACD osztály tanulója az 1849. október 6-i eseményeket idézte fel, kiemelve, hogy az aradi vértanúk példája a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett hit fontosságát mutatja. Szavai szerint Arad gyertyái ma is világítanak, a hősök élete és halála ma is példaértékű.

Tóth Gergő, a 11/ACD osztály tanulója János evangéliuma 8. fejezete alapján tartott rövid igehirdetést. Rámutatott, hogy a szabadság igazi értelme nem abban rejlik, hogy bármit megtehetünk, hanem abban, hogy megszabadulhatunk a bűn, a félelem és a megfelelés terheitől – mert Jézus Krisztus valódi, örök szabadságot ad.

Tóth Lőrinc, a 11/B osztály tanulója Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére című versét szavalta el, megható hangulatot teremtve.

A műsort Mahovics Tamás nevelőtanár folytatta, aki az 1848/49-es szabadságharcról szóló erdélyi népdalt, az „Este, későn megperdítik a dobot” című dalt adta elő, majd közösen elénekelték a Szózatot.

A megemlékezés közös mécsesgyújtással zárult, így tisztelegve az aradi vértanúk emléke és a magyar szabadságharc hősei előtt.