Kálmán Tibor polgármester karácsonyi köszöntője

A hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáinak fénye lépésről-lépésre vezetett mindannyiunkat a karácsonyest csodája felé. Ám a csoda ép attól rendkívüli, hogy nem lehet rá felkészülni. Várakozni, elképzelni talán mindannyian megpróbáltunk már ilyenkor, felkészülni azonban még sohasem sikerült. Természetesen itt nem a takarításra, bevásárlásra és hasonló feladatokra gondolok, hiszen a csoda és a karácsony leginkább a lélek ünnepe. A megváltás is így, a szívekben érkezik meg hát a szenteste csendjében. És ahogy nincs két egyforma szív, nincs két egyforma karácsony sem. Mindenki más és más úton érkezik meg a szentesti fenyő elé. Ez a megtett, megélt út pedig arra való, hogy mi magunk gyűjtsük össze mindazt a szépet és jót, melyet tiszta szívből egymás felé nyújtunk ilyenkor. A valódi öröm, a valódi ajándék ugyanis ez – az önmagunkból adott szeretet, az egymáshoz való kapcsolódás ereje.

Tisztelt Hölgyeim, Uraim! Rengeteg munka, fáradság, ötlet és áldozat után nyílnak ma ki a karácsonyfás szobák ajtajai. Szívből kívánom, hogy mégsem az ajtók, hanem a szívek nyitottsága, ne a díszek, hanem a szemek ragyogása tegye feledhetetlenné ezt a várva várt ünnepet. Jól tudjuk, hogy ma minden szem és szív itt van velünk, azoké is akikkel már nem állhatunk meg kéz a kézben, mégis velünk vannak. Eltűnnek az idő és a test korlátai ezen az estén, ahogy a Megváltó is legyőzte ezeket. Figyeljünk hát ma Őrá, hálát adva ezért az ünnepért, egymásért.

Békés, boldog karácsonyt kívánok valamennyiüknek!