KÉSZ díjjal ismerték el Bíró György tanító munkáját

Méltatás

Kitüntetettünk Békésen született 1957 október 8-án. Általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte. 1976-ban érettségizett a békési gimnáziumban, majd 1979-ben vette át tanítói diplomáját. Pedagógusdinasztia tagja, már elődeinek is a békési gyermekek nevelése-oktatása volt a hivatása. Nagyapja László tanító volt. Budapestről került haza egy színészi múlttal rendelkező feleséggel. Róla nevezték el a Petőfi 41-et Bíró iskolának. Az ismerősök elmondása szerint az ő nevükhöz fűződik a gyermekszínház elindítása Békésen. A nagypapa öccse, Lajos (Atyus) gimnáziumi magyar-latin tanár volt, aki a gimnáziumi diákokkal több darabot adott elő nagy sikerrel a Bérház (mai Galéria ) színpadán. Az egyik a Néma Levente volt, a másik a Légy jó mindhalálig. Mindkettőből épp ezért hallhattunk ma részleteket. Érdekesség, hogy a korabeli kulturális életben aktívan résztvevő családok gyermekei voltak a szereplők: a Szüle, Beneditky, Kovács, Pocsay család gyerekei és még sokan mások. Később maga a díjazott is fellépett nagy sikert aratva. Édesapja. Attila is tanító volt, kántor-tanító. Édesanyja, Erzsike néni meg egyenesen legendás tanítónő.

A diploma megszerzését követően Bélmegyeren kezdte pályáját, nemcsak feladatának, hanem hivatásának is érezte az egyszerű családból származó tanulók nevelését-oktatását. Mindig így is mutatkozott be: néptanító vagyok.

Tanítói munkáját 1985-től Békésen folytatta a 3. sz. Általános, későbbi Dr. Hepp Ferenc Általános Iskolában. Itt is a hátrányos helyzetű, olykor nehéz sorsú gyermekek felzárkóztatását, tanítását, nevelését tartotta legfőbb hivatásának. De nem csupán tanító volt, hanem igazi nevelő, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy tanítványai megismerjék és jól használják anyanyelvüket, és ezáltal megszeressék azt szépségei miatt.

Ízig-vérig lokálpatrióta. Korosztályában kevés olyan békési embert ismerünk, aki ennyire ragaszkodik szülővárosához, s annyit tud Békés múltjáról, itt született nevezetes személyiségeiről, műemlékeiről, néprajzáról, mint ő.  Azon kevesek egyike, aki hisz a kimondott szó erejében és a társas érintkezésben. Helytörténeti tudásának, kutatómunkájának alappillére - az olvasás és kutatás mellett- a beszélgetés. Sokat beszélget idős, sokat megélt békési emberekkel a régmúltról, szokásokról, helyi eseményekről. Számtalan riportot készített és számtalan békési szokást, hagyományt kutatott föl, hogy megörökítse azt az utókornak.

Egyik alapítója a Békési Városvédő és Szépítő Egyesületnek. Számos kezdeményezés elindítója, több emléktábla megálmodója, pl. a Petőfi utcai óvoda márványtáblája, mint a város első óvodájáé.

Kiemelkedőek az épületek megmentéséért tett erőfeszítései. Kezdeményezésének köszönhető, hogy a Németh László Kollégium épülésekor a Petőfi utcai első óvoda épülete épségben maradt.  Az épített örökségünk védelmében „Az épület homlokzatának megőrzésének” kitüntető tábla odaítélésének kezdeményezője.

Korábban nyári táborokat szervezett és vezetett a Városvédő Egyesület Ifjúsági Szakosztályán belül, ahol a részt vevő gyerekek várostörténettel ismerkedtek, s konkrét munkát is végeztek a város gyarapítására, például padokat, korlátokat festettek. Az egyesület munkáját máig tevékenyen segíti ötleteivel, felvetéseivel, kutatómunkával, szívügye a volt MÁV épület sorsa.

Az 1993-ban induló „régi” Békési Újságnak alapításától állandó munkatársa, amelyben az évek során több száz írása jelent meg a békési vonatkozású parasztkultúrával, műemlékekkel, életrajzokkal kapcsolatban. A legemlékezetesebb a „Beszélő házak - épített értékeink” cikksorozata, amely 1994-2003 között jelent meg. A sorozat felújítva és kibővítve a Szegfű Katalin által szerkeszett „új” Békési Újságban 2011-2017 között jelent meg ismét, immár színesben. A cikkek nyomán készült el 2021-ben az a szép gyűjteményes album, amely 2800 példányszámban a Családért Alapítvány kiadásában látott napvilágot. 175 szép, értékes helyi lakóház és középület bemutatására vállalkozik városrészenként, térképpel, több mint 200 fotóval. A szerző a cikkeket a lapban, mint városvédő jegyezte. Komoly munkát végzett: elment a házakhoz, felkutatta az ott élt családok történetét, a ház építészeti jellegzetességeit és olvasmányos stílusban megírta azt. A cikkek és a fotók megörökítik az utókornak mindazt a gazdagságot, értéket, melyet békési őseink felhalmoztak, szaktudásukkal lakóházaikba és a középületekbe beleépítettek.

2006-tól a Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium munkatársa lett. Tanítványai számára a tanórákon plusz ismeretet nyújtott Békés helytörténetből, városnéző sétákra, tanulmányi kirándulásokra vitte őket. Tanítványaival állandó látogatói voltak a könyvtárnak, múzeumnak és a tájháznak is. Ma nyugdíjas már, de a kedves iskolájának rendszeres látogatója.

Mint igazi népnevelő, kedvelt feladata volt az egészséges életmódra, a játékos mozgásra nevelni tanítványait, nagy jelentőséget tulajdonított a játéknak, a sportolásnak. Korábban ő is aktívan kosárlabdázott.

Tiszteli, becsüli városunk lakóit, egyszerű emberként él közöttünk. Vallását híven gyakorló református presbiter. Barátságos, népszerű ember városunkban, akit sokan becsülnek, kedvelnek. Szívesen áll szóba bárki itt lakó emberrel egy jóízű beszélgetésre.  

Máig aktív kultúraszervező munkát végez. Csak néhány példa: ő szorgalmazta és szervezte meg a Hunyadi utcai egykori borosgyáni iskola épületén emléktábla elhelyezését 2016-ban, 2024-ben a Sinka István emlékestet szervezett Bélmegyeren, az ottani református templomban, idén a Gyökössy Lajos emlékkiállítást a gimnáziumban

A Békési Újság főszerkesztőjét ma is állandóan keresi témaötletekkel, mások mellett a Bélmegyer80 cikksorozat indítása is az ő kezdeményezése (idén jubilál a függetlenségét 80 éve kiharcolt település).

Családja a szeme fénye. Három fia van, felesége Anikó némettanár.

Végül, summázásként elmondhatjuk, hogy mai ünnepeltünk, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége békési szervezetének idei KÉSZ díjasa, Bíró György soha semmilyen ellenszolgáltatás nem kapott és nem kért a sajtós és a kultúraszervező munkájáért, igazi városért égő lokálpatrióta, amolyan régi vágású, halk szavú úriember.