Temető látogatás a Békési Refi diákjaival – református önazonosságunk erősítésének érdekében

Békési Reformátusok

Szeptember 30-án kora délelőtt a békési Rózsa temetőben református gimnáziumunk 12. évfolyamos tanulói tisztelegtek egykori kiváló református tanáraik, igazgatóik előtt.

 Rövid ismertetőt Bíró György, iskolánk nyugalmazott tanítója, presbiter tartotta. Karacs Teréz kivételével mindannyian a református gimnáziumban tanítottak, vagy igazgatói voltak. Körber Tivadar igazgató úr végtelen emberségéről és türelméről volt híres. A tanár úr a Biblia tanítása szerint élt, ahol azt olvashatjuk, hogy „hitetekben mutassátok meg az igazi emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben az önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, …” (Péter2 1:5,6) Karacs Teréz sírjánál nagy figyelemmel hallgatták a jeles pedagógus jelmondatát: „Ha tanítóvá lettél, türelembe öltözködjél!” A Bibliában pedig azt olvashatjuk: "Többet ér türelmes ember a hősnél, az indulatán uralkodó, mint aki városokat hódít!" (Példabeszédek könyve), vagy azt, hogy „A szeretet türelmes” (Pál1 Kor.). Hajnal Ábel, aki sokat tett iskolánk fejlődéséért, bátorságáról tett tanúbizonyságot az 1848-as szabadságharcban. Dr. vitéz Durkó Antal Békés nagyközség története c. művében a következőket írja: „Békésről 402 nemzetőr indult a megtámadott Délvidék védelmére Hajnal Ábel lelkész és Kiss János főszolgabíró vezetése alatt. Október 21 -én ütköztek meg ezek Angyalkútnál az ellenséggel. A harcban az újvárosi Mucsi István nehéz sebet kapott és lerogyott az utca közepén. A golyózáporban a súlyos sebesültnek senki sem mert segítségére sietni. Ezt látva a békésiek derék lelkésze, Hajnal Ábel megindult, hogy kimentse szerencsétlen hívét a veszedelemből. Szégyenkezve állta útját rosszerdei Mucsi István. Visszatartotta szeretett lelkészét, s a legnagyobb ágyúzás alatt bajtársának segítségére sietett. Alig ért a szerencsétlenhez, egy ágyúgolyó a lábát elszakította, s a két Mucsi egymás mellé rogyva, vívódott a halállal. " Dr. vitéz Durkó Antal pedagógiai hitvallásából is hangzott el néhány gondolat: „Tanítványaimat igyekszem nemcsak az előírt tananyaggal megismertetni, hanem Isten akaratában megnyugvó, Isten véghetetlen hatalma iránt föltétlen tisztelettel viseltető magyar ifjakat nevelni ….” (Forrás: Dr. vitéz Durkó Antal: Levelek egy kis vidéki városból 57.o.) Berentés igazgató úrról pedig ezt írja a Békési életrajzi kislexikon a 32. oldalon: „Kiváló tanár úr, szervező, jó szónok és színes egyéniség volt. A gimnáziumi tanulókkal igen sikeres műkedvelő előadásokat rendezett, amelyekben nem egyszer szerepet is alakított; a Berentés – kabarénak széles körben híre és rangja volt. Hasonlóan sikeres volt az általa vezetett ének - és zenekar szereplése is a mindenkori gimnáziumi tanuló részvételével.” Az egyik emlékező szerint olyan fegyelem volt a gimnáziumban, hogy ha az emeleten elkiáltotta magát, a földszinten a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Egy másik visszaemlékező szerint a január eleji újévi istentiszteleten ő prédikált a diákoknak. A diákok fegyelmezetten hallgatták a síroknál elhangzottakat. Minden sírnál két tanuló helyezett el koszorúkat. Az utolsó sírnál, Palatinus Pál igazgató sírjánál nem volt beszéd, itt Földesi Magdolna tanárnő helyezte el a megemlékezés koszorúját. Az egyszerű kis koszorúkra piros – fehér – zöld színű kis masnit kötött a virágkötő. Ez már harmadik ilyen alkalom, amikor Bíró György presbiter megemlékező beszédet tart a Rózsa temetőben, mely immár hagyománnyá vált iskolánkban. Bíró György