"A szárny megnőtt, üresen áll a fészek
csak álom volt a szép diákvilág.
S mint a fecske az alkonyati szélnek,
ma szárnyat bont egy sereg diák."
A termekben mindenütt virágcsokrok, a padokon tarisznyák, az arcokon boldog mosoly, vagy éppen könnyek, a folyosókon gratuláló, ajándékot átadó vagy éppen fényképeket készítő szülők, ismerősök, diáktársak – ezek bizony mind a ballagás tartozékai. Nyolcadikosaink búcsújára 2008. június 14-én került sor a Hepp Ferenc Tagintézmény termeiben és tornatermében, mert az időjárás ekkor is zárt helyre kényszerítette ünnepélyünket.
Diákjaink meghatva vagy éppen boldogan nevetgélve, az iskolai kisharang zengése közben, énekelve járták végig – talán utoljára – az ismerős folyosókat és tantermeket. Iskolánk névadója domborművének megkoszorúzása után a tornateremben került sor az ünnepély központi részére. Itt történt a hetedikesek búcsúja, a nyolcadikosok elköszönése. A ballagóktól a tantestület nevében Varga István, a 8.b osztály osztályfőnöke búcsúzott a következő gondolatokkal:
"…Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jegye. Ennek a kincsnek csak kisebbik részét alkotja az, amit a múltból sikernek könyvelhetünk el. A nagyobbik rész a tévedések emléke, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el újra és újra… Mi mást kívánhatnék én most nektek, mint azt, hogy sikereitek gyűjteménye számosabb legyen a tévedéseknél.
Azt kívánom nektek, hogy ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljatok, mert egy közösség, a nemzet számára fontos, hogy sokan legyenek, akik saját életükben sikeresek, de ennél is fontosabb, hogy még többen legyenek, akik hasznosak is tudnak lenni."
