A Karacs tagintézmény valamennyi dolgozója nagy szeretettel gyűlt össze február 5-én délután az iskola tanári szobájában.
Kedves kollégánkra, Bőhm Józsira vártunk, aki ezen a napon jött utoljára dolgozni. Erre az alkalomra összeállt „énekkarunk” fogadta Őt egy kis dallal, majd Balog Lajos tagintézmény-vezető helyettes gondolatai következtek.
Részlet a beszédéből:
„Józsi személyében egy olyan kollégától búcsúzunk a mai napon, aki kissé zárkózott egyénisége ellenére szűkebb közösségünkben közvetlenségével mindenkivel jó kapcsolatot ápolt.
Kedves Józsi, öreg barátom!
Nevedhez az irigység, szakmai féltékenység, rosszindulat soha nem volt köthető.
Megtaláltad a közös hangot az intézmény minden dolgozójával, vezetőivel. Bárki fordulhatott hozzád kéréssel, és rögtön, segítőkészen válaszoltál.
Ha valamit el kellett intézni, Te az elsők között voltál.
Ha kellett, jöttél, ha kellett, maradtál.
Életszemléletedet, életbölcsességedet, tapasztalataidat nem tartottad meg önző módon magadnak.
Ha valaki meg akarta osztani örömét, bánatát, mindig meghallgattad, ha kellett tanácsot adtál. Hozzád mindig lehetett fordulni. Egy jó szavad mindenkihez volt, amivel lelket tudtál önteni az emberbe.
Véleményed mindig szemtől szemben, sohasem hátulról fogalmaztad meg.
Igazadért mindig nyílt színen kiálltál, ha úgy érezted, ütközöl is érte. De nem csak a saját érdekeidet tartottad fontosnak. A közösségért, értünk, is bármikor felemelted a szavad, elmondtad véleményedet.
Úgy gondolom, ezek a tulajdonságok teszik az embert emberré, nagybetűs emberré. Ezek a tulajdonságok azok, amelyek eredményeként valaki egy közösség megbecsült, mindenki által tisztelt, kedvelt tagjává válhat.
Úgy gondolom, Józsi, hogy ezen jellemvonásaiddal tudtál itt a Karacsban mindenki által kedvelt, népszerű munkatárs lenni.
Zárásként kívánom neked mindannyiunk nevében, hogy a megérdemelt nyugdíjas éveid hosszú, kellemes szakaszát jelentsék életednek, munkával, pihenéssel Pannika és gyermekeid körében.”
Az ajándékok átadása után fejedelmi megvendégelésben volt részünk, kötetlen, jó hangulatú beszélgetés következett. Az ilyen alkalmak is segítik a tantestület összetartozását erősíteni, s ezt az alkalmat most Te teremtetted meg nekünk Józsi. Még egyszer KÖSZÖNJÜK!
