Jövel teremtõ Szentlélek

Az Apostolok Cselekedeteirõl írott könyv 2.fejezete számol be a pünkösdi eseményekrõl, amelyeknek mondanivalóját így foglalhatjuk össze:
1. Kitöltetett a Szentlélek, azaz Isten Lelke, és lezáródtak a páskával kezdõdött jeruzsálemi üdvtörténeti események. Jézus halála és feltámadása, mennybemenetele után elküldte a megígért Vígasztalót és Pártfogót.
2. Mindezt az apostolok és tanítványok meghirdetik Izraelnek és minden népnek.
3. Megalakul Isten új, szövetséges népe, az egyház, amelyben Izraelen kívül a Föld minden népe beletartozik.

A pünkösdi történet így hangzik (ApCsel 2)

A Szentlélek kitöltése

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égbõl, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg elõttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta õket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: \'Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja õket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.\' Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: \'Mi akar ez lenni?\' Mások azonban gúnyolódva mondták: \'Édes bortól részegedtek meg.\'

Péter apostol pünkösdi beszéde

Ekkor elõállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: \'Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amirõl Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkembõl minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; minden halandóra: Szó szerint: minden testre.; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkembõl, és õk is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielõtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt elõttetek erõkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De õt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa õt- Mert ezt mondja róla Dávid: Láttam az Urat magam elõtt mindenkor, mert jobbom felõl van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodnimert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád elõtt. Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek õsatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy vérébõl valót ültet a trónjára; ezért elõretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen õ maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.\'