Konferencia a Kálvin évforduló jegyében

A BÉTAZEN keretében megrendezett program elõtt gyülekezettörténeti kiállítást nyitott meg Katona Gyula lelkész a református templomban, amely megemlékezik Kálvinról, valamint a templom elmúlt években bekövetkezett felújításáról. A konferencia négy elõadást ölelt fel. Bagita Attila gimnáziumi történelemtanár Kálvin koráról tartott elõadást, amely bizonyos, a történelemkönyvekben szereplõ klisséket helyezett teljesen más megvilágításba. Utalt arra, hogy nem Európa volt a 16.század egyetlen jelentõs fejlett térsége, és pl. Kína a 14.században komoly felfedezéseket végzett. Európa titka az, hogy itt több kisebb-nagyobb birodalom versenyzett egymással, és egymást sarkallták hódításra-felfedezésre. Hamis az a kép is, miszerint hanyatló vallásosság lett volt a korszak Európájában, ez azért is hibás feltételezés, mert ha az emberek elfordultak volna a hittõl, nem lettek volna fogékonyak a reformáció tanaira sem.
Az állam és egyház kapcsolatáról beszélt dr.Petneházi Zsigmond, aki a Szegedi Tudományegyetem jogi karán oktat. A két oldal együttélésének két formája van: az egyikben az állam és a vallás szorosan együttmûködik, a másikban pedig szeparációval van dolgunk. Az egységnek két formája van: az egyházállami modellben a vallás meghatározza az állam életét, ilyenek bizonyos muzulmán országok, a Vatikán, valamint ateizmusuk tekintetében ide kell sorolni a szocialista államokat is. Az államegyházi modellben az egyház alá van rendelve az államnak, és bizonyos állami funkciókat is ellát. Ebbe a kategóriába sorolható a Római Birodalom keresztény államegyháza, az anglikán egyház, több ortodox egyház, valamint a skandináv országok lutheránus egyházai. Bizonyos államokban az egyházat szigorúan elválasztották az államtól, ilyen Franciaország, az Egyesült Államok, valamint a volt és jelenlegi szocialista országok. Az elõadó utalt arra is, hogy Kálvin maga is jogász volt, és ez jelentõsen hatott munkásságára. Megemlítette Kálvin elméletei között a zsarnokölés tanát, amely az istentelen vezetõvel szembeni ellenállás jogát biztosítja a keresztyéneknek. Az ellenállás jogába beletartozik az emigráció is. Az állam Istentõl van, feladata Isten tisztelete, az igaz vallás védelme.
Katona Gyula négy gondolat köré fûzte elõadását: családi, iskolai, gyülekezeti nevelés, valamint az állam feladatai az egyházzal kapcsolatban. Leszögezte: kálvini szemszögbõl mindennek az alapja Isten, az Õ Igéje, az Isten tiszteletére nevelés. A család a nevelés elsõdleges színtere, amely az elõadó szerint napjainkra erõteljesen szekularizálódott, így már nem jellemzõ a családi keresztyén nevelés. Nem így volt ez évszázadokig. A kálvinista családokban szerény, munkás-dolgos életre, Isten és a szülõk tiszteletére nevelték a gyerekeket. Nagy szerep jutott a Biblia valamint a katechizmus megtanulásának is. Az iskola is a vallásos nevelés színtere volt, ahol szigor uralkodott. Az istentiszteletek látogatásának nagy szerep jutott. Kálvin Genf városában akadémiát és az azt megalapozó kollégiumot szervezett.
Az utolsó elõadást dr.Hegedûs Lóránt nyugalmazott református püspök tartotta a kálvini teológiához kapcsolódva. Felhívta a hallgatók figyelmét, hogy ez nem egy lezárt rendszer, hiszen Kálvin mindig is vallotta, hogy aki a Bibliából jobbra tudja tanítani, annak kész mindenkor egyezni. Kálvin teológiai rendszere mindig Istenre nyitott teológia volt, amely rengeteg elembõl épült fel, rengeteg területet átölelt. Tétele, hogy ha Istent megismerem, akkor saját magamat is meg tudom ismerni. A „mindenkinél magasabban lakó Isten mindennél mélyebbre szállt Jézus kereszthalálában”, ezért is méltó a dicsõségre.
A konferencia elõadásainak szövege a tervek szerint jövõre egy kötetben is megjelenik.
Mucsi András