Földmûves család gyermekeként született Békésen. 1929-ben érettségizett a helyi gimnáziumban. 1930-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben avatták jogi doktorrá.

1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel késõbb alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó fõként a népi írók mûveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsõkötetes szerzõk alkotásainak a megjelentetésétõl sem. A líra, a próza és a dráma mûfajában is idõt álló mûveket adott ki, elég csak Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Takáts Gyula és Tersánszky Józsi Jenõ nevét megemlítenünk. Szám szerint is jóval több a forrásértékû tudományos, fontos ismeretterjesztõ és a radikális politikai mondanivalót hordozó könyv a Magyar Élet-kiadványok összességében. László Gyula õsmagyarság-kutatási alapmûve, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezsõ és Veres Péter tanulmánygyûjteménye is fémjelzi kiadói programját.

A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesület balatonszárszói telepén 1943 augusztusában rendezte meg az SDG-vel együtt a Magyar Élet-tábort, amely a háborús idõk egyik legjelentõsebb politikai eseménye volt. A kiadói munka mellett 1944-ben az ellenállást is szervezte.

A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A házaspár 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Késõbb elõadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott mûvészekkel. 1974-ben vásárolta meg New York magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévõ Corvin nevû kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzõgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetõségekhez nem jutott szerzõk munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élõ magyarság szellemi központjává vált.

1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévõ könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek gyûjtõhelyének számít. Az alapító munkáját késõbb fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Atilla és Püski Csaba segítették. Püski Sándor részt vett a Nemzeti Demokrata Szövetség alapításában, amelynek 1991 és 1996 között tagja volt. 1995-tõl a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja volt. 1990-ben Bethlen Gábor-, 1995-ben Petõfi Sándor Sajtószabadság-, 1996-ban Magyar Örökség és Bocskai István-díjat, valamint Pro Urbe Budapest kitüntetést kapott. 2001-ben az I. kerület díszpolgára lett, 2002-ben a Magyar Mûvészeti Akadémia aranyérmét nyerte el, 2003-ban az Év Könyve díjjal, 2004-ben Magyar Mûvészetért elismeréssel jutalmazták.

2005-ben feleségével együtt Szent István-díjat kapott, kilencvenedik születésnapján, 2001 februárjában pedig Mádl Ferenc államfõ a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntette ki. 2002-ben Püski Sándor maga is írásra adta a fejét, Könyves sors, magyar sors címû munkájában életérõl, munkásságáról, és az ezzel szorosan összefüggõ népi mozgalom születésérõl és kifejlõdésérõl adott képet.

forrás: kdnp.hu, mno.hu