Bizonyára ismeri mindenki a profilból háromszög alakú csokoládét (nem tudom, hogy ki szabad-e írni márkáját a reklámtilalom miatt). Ha alaposabban megnézzük a csomagolását, a védjegyeként használt stilizált hegy itt fényképként is megjelenik.
Ugye felismerhető a Matterhorn rajzolata a csokisdobozon? (Egyébként nekem az a csoki nem ízlik, túlságosan édes.) Ha részletesen megvizsgáljuk a védjegyet, alaposan álcázva egy medve is megtalálható a védjegy rajzolatában. (Eredetileg a medve volt a csoki védjegye, de mint állami jelképet, egy idő után megtíltották annak használatát.)
Viszonylag kevés felvétel van ebben a sorozatban. Ennek az az oka, hogy nagy hegy van rengeteg az Alpokban, de annyira bizarr, mint a Matterhorn, páratlan. Látva a Mont Blanc-t, a Jungfrau-Mönch-Eiger hármast, nekem csak "jó nagy hegyek"-et juttatnak eszembe.
A Dolomitok csipkés ormai is lenyűgöző látványt nyújtanak, felejthetelenek, páratlanok a maguk nemében. A csúcsok csúcsa azonban nekem a Matterhorn! Szerencsémre mindkétszer, amikor ott jártam, ideális volt az idő. Azért egy pulóver, dzseki nyáron is elmegy, hiszen abban a magasságban max. 8-9 fok körüli a hőmérséklet a legjobb időben is. Ha napos időben egy védett teraszon kávézik az ember, egészen kellemes az idő, ott lehet könnyíteni az öltözéken. A csúcs közelében - ameddig hétköznapi túrista elmehet - a sok gleccserfolyam érezhetően árasztja a hideget.
Az előzőek természetesen szubjektív vélemények, eltérő véleményt is tiszteletben tartok! Felvállalom viszont, hogy Petőfivel ellentétben én szeretem is hegyeket, bármennyire is az Alföldön nőttem fel.
