A rendezvénynek Békésen a Szegedi Kis István Református Gimnázium adott otthont.

Az előadó kifejtette, tíz évvel ezelőtt egy amerikai egyetemi tanár a világon mintegy háromezer nyelvet talált, ma ez a szám kétezer lenne. Évről évre nyelvek tűnnek el, különösen Afrikában, Dél-Amerikában és Kelet-Ázsiában, és hódítanak az olyan nagy létszámmal bíró nyelvek, mint a kínai, a hindi, az angol és a spanyol. Több mint tíz évvel ezelőtt egy finnugor kongresszuson egy gót költő elmondta, 72-en beszélik nyelvüket.

A magyar nyelv népességét tekintve tíz évvel ezelőtt a világon a 43-44. helyen állt, ma – elsősorban Trianon következtében – 47-48. helyre csúszott le. Az 1910-es népszámlálás idején a történelmi Magyarország 20 milliós népességéből 11,5 millió magyar volt. Ugyanabban az időben Erdélyben, Bukovinában és Besszarábiában 11,5 millió román élt. Ma a Kárpát-medencében 13 millióra becsülik a magyarok számát, míg a románok 22 millióan vannak. Ez arra mutat rá, hogy veszélyeztetett nyelv a magyar.

– Milyen védelmet nyújt az állam nyelvünknek? – tette föl a kérdést Pomogáts Béla, majd a választ is megfogalmazta – Széphalomon az egykori Kazinczy-kúria mellett létrehozták a Magyar Nyelv Múzeumát. Ugyanakkor a jogszabályokat olyan nyelvezettel fogalmazzák meg, hogy azt alig lehet megérteni. Az oktatásnak első rendű feladata lenne nyelvünk védelme, de ez sok kívánni valót hagy maga után. A történelmi egyházak mindig nagy figyelmet szenteltek az anyanyelv művelésére. A nyelvészek egy része szerint nyelvünk élőlényként viselkedik, hagyni kell, hogy spontán módon változzon, ebbe a folyamatba nem szabad beavatkozni. Én azon a véleményen vagyok, hogy nyelvünket művelni kell, szükség van nyelvművelő folyóiratokra, műsorokra. Sajnos ezt a feladatot a közszolgálati média nem vállalja föl.

Az olvasásra rátérve Pomogáts Béla kifejtette, hazánkban komoly hagyománya van az olvasásnak. A két világháború között mindenki olvasott, kiválóan működtek az olvasókörök. A négy elemit végzett, kétkezi paraszt is Petőfi, Mikszáth és Jókai könyveit bújta. Ma olyan könyveket veszünk kézbe, amelyeknek kulturális értéke nincs. Galgóczy Erzsébet Vidravas című regénye 1985-ben első kiadásban 72 ezer példányban jelent meg, és néhány hét alatt elfogyott. Ma egy népszerű író regényét két-háromezer példányban, egy ismert költő kötetét hét-nyolcszáz példányban adják ki.