Délnyugati szomszédunk igazi látványosság lehet bárkinek! - ha szeret utazni és ismerkedni a világgal. Írásomban a meglátogatott helyek sorrendjében próbálok kivonatosan képeket adni e gyönyörű országról. (A képek megjelenési sorrendjét nem tudom előre.)
Fővárosa, Ljubljana egy kivételesen hangulatos és szép város, azonnal be is került a legkedveltebb városaim sorába. Sokkal kisebb, mint pl. Budapest, de a varázsa annál jelentősebb.
Itt meglepődve láttam, hogy a mindenhol megszokott utcai árusoknál a sok kitűző, póló, hűtőmágnes, és egyéb csecsebecsék között megtalálhatók a Tito képmásával ékesített tárgyak is, pedig ők szenvedtek miatta eleget...
A következő hely az egyre felkapottabb Bledi-tó volt. (Itt egy rövid látogatás erejéig - Villachból átrándulva - egy télen jártam már, de mennyivel szebb volt most!) Maga a névadó város és a tó is elragadó, felveszi a versenyt a hasonló adottságú legszebb észak-olaszországi helyekkel. Lovagvára és a tó apró szigetén épített kegytemplom kihagyhatatlan. Az említett szigetre pletnázással lehet eljutni. (A pletna egy kb. 15-20 személyes csónak, aminek a végében áll az evezős.)
A Vintgar-szurdok a vadregényes táj igazi megtestesítője, érdemes végigsétálni.
A Postojna cseppkőbarlang világhírű. A barlangban az út egy részén kisvonat viszi a turistákat.
Ezután a meghökkentő fekvésű Predjama-vár következett. Az erődítményt egy 120 méternél magasabb sziklafal közepére, egy barlang nyílása elé építették, gyakorlatilag bevehetetlen volt.
Visszaúton a szállodába az Isonzó-folyó híres alpesi útján mentünk. Az út mentén több katonatemetőt meglátogattunk, amelyekben sok magyar áldozat is nyugszik. Az I. világháborúban éveken keresztül itt húzódott a front Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. (A doberdói harcmezőt láttam már korábban Olaszországban utazva.)
Most engedjenek meg egy érzelmi kitérőt: Rámtört az egykor itt katonáskodó nagyapám emléke, és - szégyen, nem szégyen? - kigördültek a könnyeim, válaszolni képtelen voltam a kérdezősködőknek.
Következett a Bohinji-tó és a Savica-vízesés. Az egyik képen jól látható a sziklafalból kitörő vízesés, amely a Száva forrása. Itt a Vogel-hegyre kabinos felvonóval mentünk 1500 méter fölé. Meglátogattuk még a tó partján fekvő Ribcev Laz nevű falucskát.
A következő napon ellátogattuk az olasz határ közelében fekvő Skocjani barlanghoz (UNESCO világörökség része). Innen meglehetősen rövid út után már Olaszországban, Triesztben sétálgattunk. Szép és rendezett város Trieszt, különlegessége a tengerből mélyen a városba benyúló csatorna.
A város határában található a Miramare Kastély, Habsburg Miksa főherceg palotája a tengerparton, látványos és hatalmas parkkal övezve. Közben volt lehetőség a kellemesen langyos Adriában lubickolni egy keveset.
Az utolsó napon Skofja Loke-t látogattuk meg, amely Szlovénia műemlékekben egyik leggazdagabb kisvárosa. Jutott még idő a Dráva-parti Maribor, Szlovénia második legnagyobb városának megtekintésére is. Egy elég szép, de kissé jellegtelen, átlagos városnak nevezném Maribort. Említést érdemel azonban az egyik képen is látható 400 éves körüli szöllőtőke egy borászat falára futtatott, meglehetősen hosszú hajtásaival. Most is rengeteg szöllő van rajta.
Összességében Szlovéniát egy nagyon szép országnak tartom, és bátran ajánlom bárkinek!
