Örök érvényű Kányádi Sándor intelme: "Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint…" Különösen a székely nyelvjárás jóízű szófordulatai, melyeket még Mikes Kelemen és Tamási Áron mellett oly sokan örökítettek meg irodalmi alkotásokban. "Vigyázó szemünkkel, féltő

gonddal óvnunk kell e csillámló állandó szókapcsolatokat, melyeknek bölcsőjét

itt Háromszéken ringatták több száz évvel ezelőtt, itt éltek, és még ma is itt

virulnak, terebélyesednek…" – fogalmazta meg Salamon Ferenc "El van bütülve" című könyvének bevezetőjében.

A szerző is vallja: "E munka fő célkitűzése az, hogy az állandó székely

szókapcsolatok, kifejezések – akár valamilyen véletlen folytán (!) – kerüljenek

be az összmagyar nyelvhasználat vérkeringésébe. Hitem szerint a magyar nyelv

pallérozásának manapság egyik megkerülhetetlen kútfője a népnyelvből való

tudatos átvétel." Csak biztatni tudjuk azokat, akik a gyűjtést folytatni kívánják, hogy majdan megjelenhessen a teljes, az egész Székelyföldet átfogó, állandó szókapcsolatok gyűjteményes kiadása. Én tovább mennék, az egész Erdélyt, sőt az egész Kárpát-medence magyarlakta vidékeit felölelő kiadásra is szükségünk lenne!

Salamon Ferenc könyvében az állandó szókapcsolatok jellemvonásairól, formai és tartalmi sajátosságaikról kapunk összefogó képet, majd nyelvtörténeti visszapillantásként nyelvújító székelyek, Rétyi Péter, Apor Péter, Mikes Kelemen,

Figyelmessy Fülöp, Gál Sándor, Veress Sándor, Wass Pál és Kriza János szólá-

sait, állandó szókapcsolatait olvashatjuk. A negyedik fejezetben sorakoznak a háromszéki szókapcsolatok tematikus elrendezésben. A több mint száz oldalnyi szólások szinte mindegyike egy-egy külön világ.

Salamon Ferenc csokorba kötötte, és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének támogatásával átnyújtja nekünk a háromszéki illatos nyelv-virág-gyűjteményét, ránk nevethetnek anyanyelvünk fénylő szavai, archaizmusai, csiklandós körmondatai, huncutkodó állandó szókapcsolatai. Újra meggyőződhettünk

róla "Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni…" (Kosztolányi Dezső)