Az igehirdetés alapigéje Lukács evangéliuma 24. fejezetének els? 12 verse volt. A páskaünnep utáni kora hajnalban kezd?dik a húsvéti történet. Az asszonyok még pénteken felkészültek a végtisztességre. Az els? gondolat: „Ki hengeríti el a nagy követ?” nem sejtették, hogy egy teljesen új helyzetbe kerülnek. Mi is tervezünk, és a dolgok sokszor másként alakulnak. A k? el van hengerítve a sírról, és a n?k tanácstalanná válnak. Ez a legszentebb evangélium: Jézus él! – mondta a református lelkész. A tiszta látásra az angyalok juttatják el az asszonyokat, akik azt kérdezik, hogy miért keresik a holtak között az él?t? A húsvéti evangéliumon keresztül azt üzeni Isten, hogy Jézus feltámadt, és ? a kezdete a mi feltámadásunknak is. Az életem kérdéseire sem a halott eszmék, elvek között kell választ keresni, hanem Isten kínálja a megoldást.
A történet megtanít bennünket arra is, hogy a sírt felkeres? asszonyoknak reggel még halott Krisztusuk van, este pedig már él?. ?k korábban csendben tették a dolgukat, mindenütt jelen voltak, de nem jutott nekik komolyabb szerep. Most mégis ?k a feltámadás els? tanúi, és tanítványságuk eléri a csúcspontot. ?k viszik meg a hírt a többi apostolnak Jézus Krisztus feltámadásáról. Nekünk is meg kell találnunk a helyünket a gyülekezeti szolgálatok között. Katona Gyula hangsúlyozta: a húsvéti történet nem bizonyíték, hanem Isten kijelentése.