Merényi Zoltán baptista lelkész az ismert emmausi történet alapján kiemelte a tanúskodás fontosságát. Utalt a Quo vadis? cím? regényre és filmre, amelyben Péter apostol el akarja hagyni Rómát, de szembetalálkozik Jézussal, és megkérdi t?le: Hova mész, Uram? – Megyek Rómába, meghalni helyetted. – hangzott a válasz. Péter erre elszégyellte magát, és visszament a f?városba, ahol kereszthalált halt. Jézus tanúskodásra hívta el a tanítványokat, és ez azzal is járhat, hogy az embernek az életét kell áldoznia az evangéliumért. Maga a tanú szó görög eredetije a mi mártír szavunk gyökere. A baj az, hogy bár tudjuk a feladatunkat, de mégis az ellenkez? irányba indulunk, mint amibe Isten küld bennünket. A tanítványok ugyan alkalmatlannak t?ntek a feladatra, de Isten felkészítette ?ket a szolgálatra. Isten nem angyalokra, hanem emberekre bízta a bizonyságtevést, és a szívünkre helyezi, hogy mi a feladatunk a világban. Ha bennünket megragadott Krisztus, akkor hiteles tanúk leszünk – mondta a lelkipásztor, aki hozzátette: Magyarország lakosságának mindössze 1%-a evangéliumi keresztyén, ez a szám a polgárháborús Irakban 4%. Isten használni akar bennünket, de ehhez el?ször helyre akarja állítani az életünket. Isten hiteles tanúja szent, ezért vannak olyan területek az életünkben, ahol Istennek rendet kell teremtenie. Tisztáltalan eszközöket Isten nem tud használni. Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. – mondja a Biblia. Skóciában is volt a 20.században egy komoly ébredés, de ehhez a keresztyének odaszánt imája kellett. Amikor ez megvolt, végigsöpört a b?nbánat lelke az országon, és sokan megtértek Istenhez. Merényi Zoltán bíztatta az istentisztelet résztvev?it: menjünk azon az úton amelyre Isten elhívott bennünket.